Hová lettek a férfiak?
-
kakukk2 #182 Hogy egy házasságban élő nő nehezen szánja rá magát, hogy megcsalja a párját, ezzel szemben pedig a házasságban élő férfiak könnyen – hát ezt felejtsük el. Ki ilyen, ki olyan. Mindkét fél esetében az a kérdés, hogy mennyire félti a meglévő kapcsolatát, netán családja összeomlását. Hogy a középkorú férfiak legszívesebben 20 éves lányokkal szeretnének kezdeni, az igaz, de azt sem tudom elképzelni, hogy a középkorú nők ne 20 éves daliákkal szeretnének kezdeni. Ami távolról sem jelenti azt, hogy ez sikerül is nekik. Marad aki marad, tehát azok, akik könnyen csalják meg a párjukat, ezt többnyire saját korosztályukból való partnerrel teszik.
A „szexről a nő dönt” kitétel mindig az első esetre vonatkozik, itt is azzal a megszorítással, hogy kivéve, ha a nő kezdeményez. Általában azonban még mindig a férfiak kezdeményeznek, legalábbis direkt módon. Amely kezdeményezés persze lehet válasz a nő indirekt jelzéseire, amiket félre is lehet érteni. Egy párkapcsolatban ez másképp van, a nő akkor is enged a partnere közeledésének, ha igazából akkor nincs kedve hozzá, mint ahogy a férfi is összeszedi magát, ha hulla fáradt is, amikor úgy érzi, hogy egyébként a párja elhanyagoltnak érezné magát. De hát ez már az együtt élésből, az egymáshoz való alkalmazkodásból fakad.
Vannak férfiak, akik ha „olyanjuk van” tényleg a legyet is röptében, és pláne vannak férfiak, akik meg nem.
Mióta a fogamzásgátlás fejlett, a szex következményei semmivel nem terhelik jobban a nőt, mint a férfit. Visszautasítani valaki közeledését – persze nem házasságban - pedig mindig is joga volt a nőnek is, meg a férfinek is. Még akkor is, ha a hagyományos iskola szerint ilyenkor a férfi rém kellemetlenül érzi magát, pláne, ha a nő még sírva is fakad. Na, az szörnyű.
Én szívesen kihagyom a munka világát a zaklatás témájából, de akkor a hatalommal való visszaélést is ki kell hagynom. Ebben az esetben pedig, feltéve, hogy a bűnözőket figyelmen kívül hagyom, egy olyan témával állunk szemben, ami évezredek óta örök, és gyakorlatilag változatlan. Itt a tolakodó, bunkó módon közeledő, „tapizós”, stb. férfiakra gondolok. Akik idegen nők fenekét fogdozzák a villamoson, egyértelmű, gyakran obszcén ajánlatot tesznek nőknek, amire semmilyen alapjuk nincs, és így tovább. Az ilyen fajta tolakodást az elmúlt évezredek során a nők megtanulták kezelni, sokszor persze a környezetükben lévő férfiak segítségével. Az emancipáció miatt a többi férfi védelmére egyre kevésbé számíthatnak, szinte semennyire. De általában a nő maga is meg tudja oldani az ilyen problémát. Erre a jelenségre céloztál ? Mert elkezdhetjük mi ezt a magatartást üldözni, a legkevésbé sem lenne új. Talán már említettem, hogy IV. Béla királyunk az ilyen férfiakat kézlevágással fenyegette. Kíváncsi lennék rá, hogy a gyakorlatban hány kéz került levágásra azért, mert mondjuk a kocsmárosnét taperolta. Aki meg olyan hülye volt, hogy a megyés ispán feleségét zaklatta, hát az mindenképpen nagyon ráfaragott, ha volt rá törvény, ha nem. Na jó. szóval kriminalizálhatjuk ezt a viselkedést, sőt Nyugaton ennél sokkal tovább is mentek már. Csakhogy éppen a nyugati példák mutatják, hogy kétélű fegyver ez. Olyan fegyvert ad a nők kezébe, amellyel bármelyik férfi tönkretehető, akinek nem tetszik a pofája.
Természetesen beszélhetünk a valódi nemi erőszakról is. Azért írom, hogy „valódi” mert több nyugati országban már a büntető törvénykönyvekben is átfogalmazták a nemi erőszak kategóriáját, és olyan cselekményeket is ide sorolnak, amik nem azok.