Hová lettek a férfiak?
-
kakukk2 #175 Hát…
Én biztos vagyok benne, hogy van olyan nő, akit még sosem csaltak meg. Sőt, még férfi is van olyan.
Újra elismételném, hogy amikor egy férfi megcsalja a párját, azt egy nővel teszi. Mégpedig nagy valószínűséggel egy olyan nővel, aki az ismeretségi körében volt már előtte is, és amely nő tisztában van azzal, hogy a férfi párkapcsolatban él. Sőt, nagy valószínűséggel a nő is párkapcsolatban él. Ez egy társas játék, és ezt kéretik figyelembe venni. Ha a feleknek nincs különösebb oka megcsalni a párjukat, akkor többnyire a dolog hirtelen felindulásból történik, a nemi ösztöntől vezérelve, és persze egybe kell esnie a megfelelő alkalommal is. Ilyenkor mindkét felet a nemi ösztön vezérli, ezt is szeretném hangsúlyozni.
Ha világszerte nézzük a prostitúciót, azt hiszem, a kényszerprostitúció a leggyakoribb, és tényleg az az oka, hogy valamiből meg kell élni. Ha viszont az európai civilizációra szűkítjük a terepet, akkor azért mindig felmerül a kérdés, hogy mekkora is az a kényszer. Mert a modern Európában, vagy É-Amerikában már nem szokás éhen halni, de még szó szerint éhezni sem.
Korábban, nem ezen a fórumon, egy bizonyos szituációra vonatkoztatva tényleg állítottam, olyat, hogy azok a bizonyos szélsőséges helyzetben lévő nők, akikről beszéltünk, valóban prostituálják magukat, amikor lefekszenek a főnökükkel. Ez ugye Roger Ailes és Harvey Weinstein révén került szóba. Csak éppen ott a tét nem az volt, hogy van-e enni a családnak, vagy nincs, hanem az, hogy magyar pénzben havi egymillió forintot keres-e a nő, vagy havi 10 milliót. Vagy még annál is többet. Ez volt a tét, és az ilyen eseteket soha a büdös életben nem fogod nekem kimagyarázni.
Ahol viszont tényleg nagy a kényszer, nagy a kiszolgáltatottság, ott bizony a főnök a felelős, nem akarom én azt tagadni. Ilyen helyzetek léteznek, még ha én nem is találkoztam vele.
Hímsoviniszták vannak, itthon is, meg külföldön is. Én ugyan soha nem tudtam eldönteni, hogy társaságban egy-egy hímsoviniszta duma vajon igazi-e, vagy csak a pofája nagy az illetőnek, mert azt hiszi, hogy akkor jópofa. Az is tény, hogy a ny-európaiak között több ilyen szöveggel találkoztam, mint az itthoniak között. Mert hát tudod, ha az ember már elbumlizik Amszterdamba, Milánóba, vagy mittudomén, hát nem csak üzletről fog szó esni, főleg nem az „üzleti” vacsorán. Mert azt ugyan a cég fizeti, de bevallva – bevallatlanul a célja az, hogy felek között jó informális kapcsolat alakuljon ki.
Azokról a férfiakról, akik gyöngék, nem bírják állni a versenyt, stb. és ezért szeretnék a nőket visszalökni a … és így tovább, ahogy írtad. Ezzel én úgy vagyok, hogy mindenki jól teszi, ha legalább nagyjából helyesen becsüli fel a saját képességeit, ill. korlátait. Ha ez nem sikerül, ha alulbecsüli magát, ha felül, akkor irgalmatlanul sokat fog szenvedni. Egyébként meglepően sok olyat ismertem, akik jól becsülték fel magukat. Magamat is ide sorolom, tisztában voltam vele, hogy nem léphetek olyan pozícióba, ahol már több a diplomácia meg a politika, mint a szakma. Vissza is utasítottam, pontosan erre hivatkozva. Aki viszont saját magát felülbecsüli, ott két lehetőség van. Az egyik, hogy tényleg elnyeri azt a magasabb pozíciót, és akkor saját alkalmatlansága miatt addig fog szenvedni, amíg tönkre nem teszi magát és/vagy kirúgják. A másik lehetőség, hogy a megmondó emberek felismerik az illető alkalmatlanságát, és nem emelik fel az áhított pozícióba. Ilyen esetben az illető meg lesz róla győződve, hogy aki betölti azt a pozíciót, az csak azért van ott, mert (ha férfi) akkor egy seggnyaló, X-nek és Z-nek a csókosa, és egy született barom. Ha ez a valaki nő, akkor természetesen egy büdös qrva, X-nek és Z-nek a szeretője, és természetesen egy született barom. Ez van.