Hová lettek a férfiak?
  • boleron1
    #174
    Igen, sok mindent érintettem, ami nem tartozik a topik témájához, de te azok felé vitted el a topikot. Jeleztem, hogy nem téma a házasság, nem téma a vidék, amiben a véleményekre lettem volna kíváncsi, az nem a házasság, és nem a vidék, mert a párkapcsolat efemer élete, a házasság és elkötelezettség kerülése, a singli életmód és a szexuális szabad(os)ság kifejezetten a városi és nagyvárosi életmódra jellemző. Ebből a szempontból még Kelet-Közép-Európa térségei is kerülendők. Ide csak odaátról szivárgott mindez be az Eu-hoz való csatlakozásunk óta, de itt is elsősorban a városokban érhetőek tetten, a tanult, értelmiségi és elsősorban jó vagy jobbmódú emberek körében. Ez az egész szélsőfeminista mozgalom tőlük ered, ők éltetik, ők voltak a generálói és szószólói a 68-as eseményeknek is, nem az egyszerű, hétköznapi emberek, s főleg nem a vidékiek. Ahogy az sem volt elfogadható, amikor azt fogalmaztad meg, a nők nem dolgoztak. Így általánosságban. Ez így nem igaz, éppen a vidéki nők azok, akik mindig is dolgoztak, a polgárosodott, értelmiségi, tehetős, arisztokrata réteg nőtagjai nem dolgoztak csak. Ha valamiről általánosságban beszélek, te maginális eseteket hozol el ellenpéldaként, ha konkrét dologorl beszélek, te általánosságban beszélsz. Így azután abszolút félremegy a topik.

    Ami a férfiak és nők libidóját illeti, természetesen férfiak között is van eltérés, és nők között is, de nem erről beszéltem! Az pedig, hogy egy férfi/férj akkor csalná meg a párját, ha puskával kergetnék, nem igaz. Nincs olyan szép, külsőleg vonzó és még szexuálisan is megfelelő nő, akit ne csaltak volna meg.

    A pusztán örömszerzést szolgáló szexuális kapcsolat nem tartozik a fajfenntartási ösztönhöz, a pénz meg bizony a fennmaradás eszköze. A prostik többsége nem pénzéhség miatt lett prosti. A szex az ember alapvető igénye, de nem alanyi jogon jár senkinek. S természetesen az sem igaz, amit te állítottál korábban, hogy az a nő, aki munkahelyén a főnökével lefekszik, az prostituált lenne. A munka a fennmaradás lehetősége, ha ezt elveszti valaki, akkor meg van lőve. S itt nem azokról a nőkről van szó, akik felajánlják a főnöknek magukat előbbrejutásért, hanem azokról, akiket kényszerítenek szexre, mert ellenkező esetben kirúgják. Az, hogy te itthon életed során ilyenről nem is hallottál, annak meg okát leírtam. Nem vagy túlzottan járatos a nyugati világ társadalmi és munkahelyi életében, csak arról tudsz, amiről a média értesít, a média meg a hétköznapi, nem nagy durranást jelentő és nem közéleti szereplők eseteiről nem ad hírt. A több évtizedes hivatali gyakorlatod zöme is hazai pályán zajlott, egy-egy üzleti tárgyalás során rövid idő alatt nem is juthattál korrekt infóhoz mindarról, ami külföldön zajlott, zajlik.

    Igen, az emancipáció szükségszerű, jogos és törvényszerű volt. A radikális csoportok meg természetesen mindig, minden területen megjelennek, ahogy itt is. De önmagukban nem jelentenének semmilyen veszélyt, ha nem kapnának erős politikai-gazdasági támogatást, és erős támogatást azon férficsoportoktól, akik kilógtak a patriarchális maskulin berendezkedésből, akik sértettek voltak, akiknek mindez jól jött. S természetesen ugyanez a helyzet a mindenféle nemi identitás-zavarral küszködő nők és férfiak esetében is. Ne hidd, hogy nincs meg az ellenpontja a radikális feminstáknak a férfiak körében. Dehogy nincs, ezeket csoportokat azok a a férfiak alkotják, akik képtelenek elfogadni a nők alapvető egyenjogúságát is, akik szeretnék visszalökni őket évezredes társadalmi helyzetükbe. Azok a férfiak, akik gyengék, és így vesztesei lettek a folyamatnak. Ezek a férficsoportok uszítanak a nők ellen, s ezek párjai a férfigyűlölő nőknek, mert nőgyűlölők. Kiterjedt hálózatuk van, de szerintem te erről sem sokat tudsz, s külföldi rövid üzleti útjaidon sem beszéltek erről üzletfeleid, teljesen érthetően.

    Nekem sosem voltak gondjaim a férfiakkal, sem erősekkel, sem gyengékkel. A hímsovinsisztákkal igen.