Hová lettek a férfiak?
-
kakukk2 #169 A gyerekbántalmazás persze lehet ilyen is, meg olyan is. A gyereknevelés nehéz dolog, az ember soha nem tudhatja, hogy mikor tesz jót, vagy rosszat. Mostanában, hogy nem divat elfenekelni, megpofozni a gyereket, nagyon gyakran a szülők a szeretetmegvonást alkalmazzák büntetésül. Lehet, hogy ez a rosszabb, ez okozza a nagyobb kárt. Engem hajdan még meg-megvertek néha a szüleim, de soha, egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy nem szeretnek. De az iskolában is csattantak el pofonok, és a legtöbb esetben alighanem tényleg ez volt a leginkább célravezető megoldás.
A párkapcsolaton belüli erőszak esetében általában nagyon bonyolult a helyzet, nagyon sokáig ez volt az oka annak, hogy a hatóságok nem szívesen avatkoztak közbe. Voltak és vannak persze rabiátus férfiak, akik – pláne ha isznak is – hát per hecc törnek-zúznak, és ütik-rúgják az asszonyt. Ezekkel a férfiakkal szemben teljesen jogos a fellépés, és a kezdeti szakaszban a feministák nagyon helyesen ezt a magatartást támadták. Csakhogy a családon belüli erőszak általában nem ilyen. Az egyik gyakori variáció az, amikor az asszony verbálisan addig zaklatja a férfit, amíg annál leszáll a vörös köd, és üt. Ugyanis a verbális erőszakban általában a nők a jobbak. A másik tipikus eset, amikor igazából nem verés van, hanem verekedés. Amiben persze elvileg a férfi az erősebb, csak hát sokakat gátolnak a hagyományok meg a többi, és nem teljes erővel lépnek fel. A nő pedig nem hiheti komolyan, hogy a férfinek nem fáj, ha pofán veri a sodrófával. Azért csinálja, hogy fájjon. Mint ahogy a verbális erőszakot is azért csinálja, hogy fájjon. Fáj is. És ha a férfi már kapott egy nagyot, hát dühében és fájdalmában már nem fogja nézni, hogy mekkorát üt, és hova üt. Az orvoshoz pedig, ahogy írtad is, a nő fog elmenni, hogy ellássák, és főleg látleletet vegyenek fel, amit aztán a férfi ellen felhasználhat. A férfi meg nem megy, mert szégyelli.