Hová lettek a férfiak?
  • boleron1
    #158
    Nem arról van itt szó, hogy te vagy én hogyan ítéljük meg korunk társadalmi viszonyait, hanem arról, hogy a közvélemény hogyan ítéli meg, illetve a férfiak hogyan viszonyulnak a nők által értelmezett nagy szabadsághoz. Az emberek az általános iránynak megfelelően mondanak véleményt valamiről, ha az a közéletben történik, és másként viszonyulnak mindenhez akkor, ha az a saját privát környezetükben történik. Ha egy közéleti személyről kiderül, hogy fűvel-fával lefekszik, akkor az qrva, de ha valakinek saját lánya teszi ezt, ha meg is szidja érte, elfogadja. Mitől rosszabb egy qrva, aki pénzért, megélhetés miatt fekszik le mindenkivel,mint az a lány, aki mindenféle belső tartalom nélkül, pusztán a szex miatt teszi ugyanazt, majd utána eldobja a srácot, és holnap annak barátjával fekszik le? Neked is van gyereked, nekem is van kettő. Éppen abban a határesetben voltak fiatalok, amikor már javában dúlt a kulturális forradalom odaát, hozzánk meg épp csak beszivárgott. Lányaim egyetemista korából vannak bőven ismereteim a két nem viszonyáról, s neked is kell legyenek ismereteid. A fiúk egy cseppet sem tisztelték azokat a lányokat, akik simán, első szóra lefeküdtek velük, netán-tán épp ők voltak a kezdeményezők. Egy kapcsolat persze nem csak erről szól, de jól mutatja, hogy a másik nem messze nem adott fel egy sor olyan privilégiumot, ami korábban nekik természetes módon járt. Volt egy felmérés egy angliai egyetemi városban, amiből kiderült, hogy a hallgató lányok 25%-a élt már komolyabb kapcsolat nélkül szexuális életet, míg a fiúk 55%-a. Mi is jön le ebből? Hogy egy fiúra két lány jutott, vagyis ugyanaz a lány két fiúval is lefeküdt. Van egy anekdota: Egy milliárdos
    felkeresi a házasságközvetítőt, és kéri, hogy ajánljon neki meg felelő menyasszonyt. A
    házasságközvetítő dicshimnuszokat zeng egy valóban szép lányról, aki háromszor egymás után
    elnyerte a Miss. Amerika címet, de a milliárdos leinti: "Szépnek magam is elég szép vagyok!" A
    házasságközvetítő azonnal kapcsol, és dicsérni kezd egy másik menyasszonyjelöltet, akinek a
    hozománya több milliárd dollárra rúg, de a milliárdos leinti: "Minek az nekem, elég gazdag
    vagyok én is." Ezután olyan lányt ajánl, aki már 21 évesen a matematika docense, 24 évesen pedig
    az információelmélet rendes tanára lett. "Okos nem kell- mondja a milliárdos elutasítóan -, elég
    okos vagyok én is!" A házasságközvetítő kétségbeesetten kiált fel: "Az isten szerelmére, akkor hát
    milyen legyen?" "Tisztességes", feleli a milliárdos.
    (Más kérdés, hogy ezek szerint a milliárdos szép volt, okos volt, gazdag volt, de tisztességes nem.....)
    Anno egy nő nem kezdeményezett, nem hívott meg egy italra, kávéra egy férfit. Ez a férfi dolga volt, s meg kellett küzdenie azért, hogy egy nő elfogadja, s természetesen a férfi fizetett, nem csak azért, mert a nők akkor még nem kerestek, hanem azért, mert a férfi hívta meg. Ma már viszont egy nő is kezdeményez, meghívhat egy srácot italra, ebédre. A gond nem itt van, hanem ott, hogy ugyanakkor elvárja, hogy a férfi fizessen. De mire fel? Ugyanis annak kell fizetni, aki valakit meghív, s nem a meghívottnak. Ha ma már ugyanaz a jog áll fenn a nőkre, mint a férfiakra, akkor a nőkre is igaz, hogy ő fizeti a számlát, ha ő hívott meg valakit. Akkor is igaz ez, ha meghívattatja magát. A tapasztalatom az, hogy a férfiak belemennek ugyan az ilyen ingyen kalandokba, miért ne tennék, de tiszteletet nem fognak tanúsítani a másik nem iránt.