Hová lettek a férfiak?
-
kakukk2 #157 Hogy a fiataloknál, huszonéveseknél vagy még fiatalabbaknál hogyan megy mostanában a párkeresés, azt én nem tudom. Korom miatt nem is tudhatom. Hallottam persze ezt-azt beszélni, de ki tudja, hogy az mennyire igaz, vagy mennyire általános. Ezért csak megérzéses alapon mondhatom, hogy azok a fiúk, akik udvarolnak, valószínűleg sikeresebbek a lányoknál, mint azok, akik nem udvarolnak. Más kérdés, hogy mennyi ideig kell átlagosan udvarolni egy lánynak, mire lefekszik a fiúval. Könnyen el tudom képzelni, hogy ha ez a hetvenes években mondjuk átlagosan a harmadik randevún történt meg, a nyolcvanas években meg a másodikon, az most valószínűleg többnyire az elsőn. Harminc felett viszont már a hetvenes években sem vacakoltak sokat a felek, nyilván most sem.
A hagyományos felfogás szerint a nő szexualitása az érték, néha pénzben is mérhető érték (prostitúció) , a férfi szexualitása meg nem az. Hogy ez miért van így azt nem tudom, de így van. Tény viszont, hogy kamasz gyerek voltam, ami ugye már régen volt, amikor apám figyelmeztetett rá, hogy ez azért nem teljesen így van, a kérdés inkább filozófiai, semmint gyakorlati jellegű, és az élet sem igazolja. Én úgy gondolom, hogy ez a felfogás a férfiuralom egyik szüleménye, egyfajta eszköz volt a nők kezében több más eszköz mellett, amivel saját fontosságukat, befolyásukat a férfiak felé növelni tudták. Szóval egy önvédelmi eszköz. Ha viszont a férfiuralom megszűnt, márpedig megszűnt, akkor nincs rá szükség. A nők is megkívánnak férfiakat, ugyanúgy, ahogy férfiak is nőket,. Már 16 évesen is, sőt, még annál fiatalabb korban is. Na most ha erre a fegyverre a nőknek már nincs szüksége, akkor miért ne kezdeményezhetnének ők is direkt módon, és nem azzal a szempilla-rezegtetős indirekt pávatánccal, amivel hagyományosan szoktak ? A kérdés persze az én számomra elméleti, mert én egy másik világban szocializálódtam. De a mai fiatalok számára egyáltalán nem elméleti.