#1
Érdekes gondolatok. Az IT pályát kezdő fiatalok fejében Romero, Jobs, meg Gates vannak, akik egy garázsfejlesztésből indulva, a sulit eseténként félbehagyva fektették kétvállra az ipar akkori nagyjait, pl. az IBM-et, aztán akár egymást is. Közben az autógyüjteményükben csak gyűltek a Ferrárik, a számlán meg a milliárdok.
De ugye akkor amikor egy pár fős cég átalakul több száz, ezer, vagy tízezer fős céggé, akkor ott már nincs mobilitás, nem lesz a postázón kezdő fiúból egyik hétről a másikra CEO, amiről pedig az amerikai álom is szól. De ahogy a cikk is mutatja eközben mégis imidzsben megpróbálják ezek a cégek megőrizni a rájuk kezdetektől jellemző hacker-romantikát, ami elhiteti a kezdővel, hogy de márpedig igen, a rendszer sokkolható, megtörhető. A valóság meg az, hogy a feltörekvő hippi lelkű vállalattulajdonosokból lesznek a leggecibb, leggrablóbáróbb, legkizsákmányolóbb kapitalisták, akik kiviszik a melót a fejlődő országokba, és minimálbéren 12 órákat gályáztatják az ottani tényleg sanyarú sorból kitörni akaró eszes kis palántákat, mindezt a semmilyen más iparágban, talán még az illegális kábszer kereskedelemben sem realizálható nagyságú extra profitért.
Amerika már a XIX. szd végén, a XX. szd elején az olaj és más ipari cégekkel eljátszotta ezt, és érdekes módon volt rá megoldása. Az iparra rátelepülő monolit cégek szétrobbantása és a piac befolyásolásának kőkemény szabályozása. Illetve a Ford-féle kapitalisták oldaláról felbukkanó társadalmi felelősségvállalás, aki az egyszeri melóst is partnernek tekintette a munkában és potenciális vásárlónak és ezért meg is fizette. Ez adta annak az igazi amerikai álomnak az alapját, ami az 50-es években jellemezte az országot.
A történelem tehát megintcsak megismételte önmagát. Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2020.12.02. 09:34:04
#1