Macropus Rufus#1
megnéztem. Érdekes, látványos. De picit sem elgondolkodtató, és nem éreztem azt, hogy a film után még agyalnom kellene azon, hogy mit is láttam. Némileg nagyobb volt a hype körülötte mint kellett volna. Ami az időutazást illeti előre meg hátra: ezek ketten soha nem találkozhattak volna, csak akkor amikor mind a két emberke ugyan abban az időben és térben van, de akkor is csak a másodperc töredékéig, hiszen mind a ketten mennek tovább az időben. Ha a levegő kifelé jön a tüdőből, akkor a sejtjei miért nem járnak vissza felé az időben? Mert ugye akkor nekik is vissza felé kell menni az időben. Ha a foton vissza felé megy, akkor hamarabb látom a tárgyat mind ahogy arra a fény rávetődne és vissza verődne. Ezt ezt is eléggé szarul ábrázolták (már ha lehet e egyáltalán jól ábrázolni ezt). Meg majd hozzá szokik a szeme mi? Hülyeség. Sőt, ha minden visszafelé megy, akkor a hangok is. Ez meg aztán bazi nagy káoszhoz vezethet. Eleve nem is tudnának beszélni a visszafelé menő arcok, hiszen a ebben az esetben a levegő a tüdejükbe megy befelé (mert beszéd közben kifelé jönne), és ugye az emberi hangszál és társai nem a befelé áramló levegőre vannak optimalizálva. Az már hab a tortán, hogy a hangok vissza felé menetele eléggé eléggé végeredményt adhat: minden hang (vissza vert is) egyidőben érkezik a hangforráshoz. Szóval a film látványos és ennyi. Részemről 1x nézős (a sztori nem olyan ami igényli azt, hogy még legalább 1x megnézzem. A látvány ott van de ezért nem fogom ismét megnézni. A sztori meg hülyeség)