• slowtroll
    #295
    végig arról a különbségről beszélek, hogy a "az eddigi tapasztalat alapján igaznak tekinthető" és az "elvi értelemben igaz" között óriási különbség van annak ellenére, hogy a gyakorlatban az adott pillanatban mindkettő "igaz". tételezzük fel, hogy a valóságnak létezik egy véges leírása, és tételezzük fel, hogy erre a leírásra valami véletlen/szerencse folytán az ember rá is talál! még ebben az ideális esetben sem lehet kijelenteni (ki lehet jelenteni, de nem lenne "igaz" az állítás), hogy rátaláltunk az a priori igazságra, mert a rendszerből vetted, tapasztalati úton szerzett bizonyítékokra extrapolálva, nem látsz "ki" a rendszerből, hogy ellenőrizhesd/összehasonlíthasd/bizonyíthasd, hogy az általad adott leírás valóban megegyezik az univerzum leírásával. nyilván ez a tény nem jelenti, hogy akkor ne használd a gyakorlatban ezt a tudást, sőt, ostobaság lenne nem használni. :)

    "Ezt nem értem. Az axióma éppen az amit nem kell matematikailag levezetni, azt vesszük kiinduló alapnak. Az univerzumot működtető szabályrendszer amit felismerni vélünk az nem axiómák tömkelege hanem egy koherens rendszer. "
    pontosan ezt mondom én is. a szabályok, amik ezt a koherens rendszert alkotják nem axiomatikusak, hanem csak a tapasztali bizonyítékokkal összhangban levő posztulátumok/törvények. és mint ilyenek a tapasztalattól függenek, tehát mindaddig, míg új tapasztalat keletkezhet, addig keletkezhet rájuk cáfolat. (lásd newtoni mechanika -> kvantummechanika/relativitás -> ???) nem igazán értem, hogy min csúszik el köztünk a kommunikáció. ha egy speciális érmét dobálsz fel, aminek 2 oldala van, és 1000000 alkalommal írást kapsz (értsd eddig fejet sosem dobtál), akkor a józan ész azt diktálja (a tapasztalatra extrapoláció), hogy a következő alkalommal se várj fejet, tehát a gyakorlatban azt az elméletet állítanád fel, hogy ez az érme (lényegtelen, hogy miért) mindig írásra esik. ugyanakkor ebből *nem következik*, hogy csak írásra eshet. ha ennek a fizikának az istene a füledbe súgja, a csoda érme szabályát (ami szerint tényleg kizárólag csak írásra eshet, annak ellenére, hogy két oldala van, és elvben eshet fejre is), akkor sem fogod tudni bebizonyítani, hogy így van, csak ha elfogadható érvnek tekinted a "kívülről besúgó istent". :D

    "Na ácsi, te jöttél azzal hogy két idővonal van mert valaki újraindította a rendszert."
    igen, most is azt mondtam, mert úgy értelmeztem (talán rosszul), hogy te egy "idővonalon" olvasod ki a fejből az adatokat. az egy idővonal esetén rossz az analógia, de ha nem így értetted, akkor félreértettelek, bocs. (és idő alatt itt nem relativisztikus időt értek - ne bonyolítsuk, így is elbeszélünk egymás mellett sokszor -, hanem a teljes rendszer fejlődési állapotára vonatkozó "időt") tehát ha mi egy szimulációban lennénk, akkor ahhoz, hogy megmondjam, milyen algoritmussal áll elő itt a következő időpillanat, ki kéne lépnem a szimulációból, hogy megnézzem. a "szimuláción belül" a puszta szemlélődésemet (annak "időbeli" folyamatát) az algoritmus kimenetén megjelenő adat alkotta sorozat (annak belső viszonya) jelenti. látható, hogy semmiféle kapcsolat nincs a kétfajta "idővonal" között.

    "A mi teljes rendszerünk az univerzumunk amibe nem érzékelünk külső behatást. "
    csak ismételni tudom, ez az állítás nem általános érvényű. ennek alátámasztására mondtam példákat. állításod impliciten feltételezi, hogy érzékelnénk a külső behatást (mondtam ellenpéldát, amikor nem érzékelnénk), és feltételezi, hogy amit külső behatásnak tekintenek a hívők, azok nem történtek meg/nem úgy történtek meg/hallucináció/stb... és igen, konzisztens a magyarázatod, ha a feltételeid teljesülnek, viszont akkor is létezik konzisztens magyarázat (példákat adtam), amikor nem teljesülnek. azt a tényt, hogy a magyarázatod konzisztens, nem használhatod fel, hogy más konzisztens magyarázatokat cáfolj, mert egyenértékűek. egyedül azt a következtetést vonhatod le, hogy ezek a konzisztens magyarázatok egymást kizárják.

    "Az hogy korlátokat raksz köré nem zárja ki azt hogy használd."
    látni kell, hogy mivel információ-feldolgozásról van szó, az egyetlen valódi lehetséges korlát az információ áramlásának/feldolgozásának korlátozása. speciális MI alkalmazásoknál ez adott is, de általános MI-ról beszélünk, ami a teljes környezetét (beleértve önmaga működését is) információforrásként használja. lényegében azt állítod, hogy el tudod dönteni, hogy egy magasabb intelligencia döntése a céljaidat szolgálja-e. ez egy naiv megközelítés, hiszen a magasabb intelligencia pontosan azt jelenti, hogy nagyobb összefüggést lát át, mint az alacsonyabb. vegyél példának egy hangyacsapdát: a hangya saját szemszögéből nyer azon, hogy a csalétket megtalálja, és behordja a bolyba, mert nincs tudatában annak, hogy a csalétek valójában lassú méreg. ebben a példában persze a magasabb intelligenciának célja az alacsonyabb elpusztítása, de a lényeg, hogy ugyanígy nem tudod megállapítani, hogy valóban a céljaidat szolgálja-e az, amit kapsz egy magasabb intelligenciától. egyébként nyilván nem, a te céljaid kielégítése mindenképp a magasabb cél (nem morális szempontból vett, hanem a magasabb intelligencia célja) elérésének mellékterméke.