slowtroll#289
azért nem használhatod a megmaradástörvényt, mert az tapasztalati eredetű (mint minden, ami a realitásra vonatkozik), és így körkörös érvelést használnál. azt tapasztaljuk, hogy a megmaradás érvényesül, ezért törvénnyé emeljük, és mindaddig érvényesnek tekintjük, amíg nem cáfolja a tapasztalat. a falszifikálhatóság puszta ténye mutatja, hogy elvben létezhet bizonyíték a törvény cáfolatára. amikor tudományosan érvelsz, akkor azt annak keretein belül teszed. jelen esetben ez a keret, hogy "amennyiben a megmaradás törvény igaz (nincs cáfolva), akkor..." a kijelentésed tehát behelyettesítve: "amennyiben a megmaradás törvény igaz (és az isteni beavatkozás megmaradás sérülést okoz), akkor a megmaradás törvény miatt isten nem avatkozhat be" ez az állítás nyilván igaz, de nem sokat érsz vele. (logikailag a fenti állításból az is következik, hogy ha isten beavatkozott, akkor a megmaradás törvény nem igaz (vagy az isteni beavatkozás nem okoz megmaradás sérülést).
a valóságból nem tudunk igazságot meríteni, csak tapasztalatok alapján valószínűsítünk, és ezekre posztulálunk igazságot, amiből aztán logikai módszerekkel új igazságokat származtathatunk. a hívők az isteni jeleket bizonyítéknak tekintve posztulálják istent igazságnak. mégha az "isteni jel" megfogalmazható is lenne úgy, hogy falszifikálható legyen, a fentiek miatt nem sokat érne, hiszen akkor isten is csak egyfajta feltételesmódban lehetne használható. :)
"Ha eltekintünk a varázsütéstől akkor a teljes rendszer állapotára nézve 1 módja van."
ezt egészen egyszerűen nem tudhatod, még ha abból a feltételezésből indulunk is ki, hogy hajszál pontosan egyeznie kell az eredménynek minden pillanatban. egy triviális példa a matematikában a szorzás algoritmikus művelete. elvégezheted x*t -t úgy, hogy 0-ból indulva mindig az előző állapothoz hozzáadod x-t t alkalommal, vagy a jól ismert általános iskolában tanított módszerrel számolod ki. ha t-t az univerzum egy tetszőleges időpillanatának tekinted, x*t-t pedig az t-beli állapotnak, akkor az összeadásos módszerrel valóban végig kell futnod az egész múlton, hogy t-hez érj, de a második módszerrel nem. léteznek olyan optimalizációs módszerek, amelyek részeredményekre építve képesek hasonló módon kihagyni lépéseket bonyolultabb műveletek esetén. persze elképzelhető, hogy az univerzum tényleg egy olyan rendszer, amiben minden állapot csak az azt megelőző állapotból számítható, de erről megint nem tudunk biztos kijelentéseket tenni a fent leírtak miatt.
"Tehát az elrettentés nem volt itt sem megoldás"
nekem az a véleményem, hogy ez a probléma nem megoldható, illetve a probléma eleve az antropomorf jellegéből fakad: a véges tudatunk és annak emberi alakhoz való kötöttsége határozza meg az értékrendünket, érdekeinket. egy magasabb szintű intelligenciát egy alacsonyabb nem "uralhat".