slowtroll#272
a megmaradástörvény a realitásból vett tapasztalati, és ezért nem használhatod fel érvként a realitás alátámasztására. ugyanígy, mivel nem tudhatjuk az univerzum a priori szabályait (axiómáit), arra sem tehetünk kijelentést, hogy egy tetszőleges állapot generálásának hány módja van, és ezeknek milyen a komplexitása. (szerintem ennek sem igazán van most itt jelentősége, a lényeget kimondtad, hogy létezhet különböző módon előállított, de azonos valóság-állapot.)
amikor a világ konzisztenciáját vizsgálod, akkor lényegében azt vizsgálod, hogy a véges tapasztalati tényre illeszkedik-e valamilyen (ellentmondásmentes) függvény. amikor bármilyen fajta interakcióba lépsz a külvilággal, a függvény paraméterei reprezentálják a ráhatásod jellegét, az eredmény pedig a világból kapott tapasztalásodat. itt van jelentősége annak, hogy elvben is csak közelíteni lehetséges ezt a "külső" függvényt. különböző függvény-approximációs eljárások léteznek, pl. fourier sorok, de függvény-approximátor maga a (mesterséges) neurális háló is. ahhoz, hogy a realitással (aminek az a priori szabályairól a példa kedvéért tételezzük most fel, hogy egy végtelenül komplikált, és nehezen kiértékelhető rendszert alkotnak) kommunikálj, mint ágens, nem feltétlenül van szükség arra, hogy az eredetileg megfogalmazott rendszert alkalmazd, nem fogod tudni megkülönböztetni egy approximátortól!
"Mivel nem tudsz minden helyzetet kipróbálni így soha nem lehetsz biztos hogy az MI mit fog tenni. "
persze. de a gyakorlatban ennek ellenére is kényszerűen megjelenik a szándék, és ugyanezen kényszerűségből megjelennek a különféle ötletek és próbálkozások.