Kergelez#6
Én tökéletesen megértem, miről van szó.
Egy kicsit más az én helyzetem. A munkahelyem változó fizikai munka. Folytonos ugráltatás, de úgy éreztem, váltótársaim között én vagyok a legjobb. A munkatársaim örültek, ha velem kerültek egy műszakba. Ott nem volt ilyen probléma.
Odahaza viszont annál inkább. Mivel Isten létezésében nem tudok hinni, viszont nagyon sokszor találkozok felsőbb beavatkozással, Mátrix-hívőnek mondom magam. Én így vagyok programozva. Amitől féltem, hogy nem hagynak pihenni az életem folyamán (szaporodtak a gyerekek), az nem valósult meg. 99%-ban hagyott pihenni a környezetem, ha ledőltem. De én alkotni akartam a szabadidőmben. Játékokat gyermekkoromban, programokat, szöveget felnőttként. De ahogy nekiláttam bármi általam hasznosnak vélt dolognak, a környezetem zaklatni kezdett, hogy vele foglalkozzam. A környezetem változott, a zaklatás folyamatos. Csoda, hogy most írhatok. 40 éves koromban lemondtam arról, hogy hasznos legyek, azóta csak játszok és játszok. Ha ezt félbehagyom, nem okoz akkora stresszt. Nem is zavarnak benne.
Féllábú lelkem miatt enyhe depresszióban élem le az egész életemet.