grobs#4
Az IOS anno a WinMo-val szemben kellett, hogy pozícionálja magát. Ott kötelező tartozék volt a ceruza. Az első iphone legnagyobb mutatványa a több újas érintés volt, és az, hogy nem kell ceruza. A ma már triviális Pinch to Zoom egy új korszakot nyitott a mobil világban.
Billentyűzetet mindig támogatta az IOS. SJ szándékosan erőltette a touch megoldást, hogy a fejlesztőket "kényszerítse" az optimalizált felületre. Ugyan ezért dobta a kukába a flash-t is. Ha megmaradt volna a külső pointer támogatás akkor egyes gyártók lustaságból egyszerűen azt erőltették volna. Ugyanígy egy sor fejlesztő fogta volna a hulladék flash fordítóját, és ontotta volna a szarabbnál szarabb alkalmazásokat ahogy android-ra jött is egy csomó, és szívta (szívja) is aksit ahogy kell. Mára a touch felület felnőtt, pár év alatt teljesen vállalható alternatíva lett az alkalmazások túlnyomó többségében. A flash is a megérdemelt helyére került (a kukába).
Android G1 anno billentyűzettel jött ki, és sok gyártó első próbálkozása valamilyen fizikai beviteli eszközzel volt szerelve, mert nem bíztak abban, hogy a touch vezérlés, és a virtuális billentyűzet működni fog. Ha rajtuk múlt volna, ma is piszkafával járkálnánk.
Mivel az ipad pro szeretne irodai (office, cad) irányba elmenni ezért kapott az IOS most pointer támogatást. A touch alkalmazásokat már nem fenyegeti semmi, így nincs olyan kockázat benne, hogy majd annak kárára jönnek pointer optimalizált alkalmazások.