fejlodes#21
A technológia fejlődése 3 módon hathat a foglalkoztatásra hosszabb távon:
1. Kevesebb új munkahely lesz, mint amennyi megszűnik. (nagyobb munkanélküliség, kisebb foglalkoztatottsági arány)
2. Kb arányaiban ugyanannyi munkahely jön létre, mint amennyi megszűnik.
3. Több új munkahely jön létre, mint amennyi megszűnik. (kisebb munkanélküliség, nagyobb foglalkoztatottsági arány)
Szerintem az 1. a legesélyesebb (nagyobb munkanélküliség, kisebb foglalkoztatottsági arány), ezért újfajta elosztásra lesz szükség. Egyre kevesebb (régi és új) munkahely mellett kell az emberek szükségleteinek eleget tenni. Nyilván aki dolgozik vagy hasznos dolgot csinál az többet érdemel a "közösből" de akinek nem jut munka (vagy életkora vagy egészségügyi állapota miatt nem tud dolgozni) azt is el kell látni és erre ki kell alakítani a megfelelő elosztási rendszert.
Először fel kellene mérni a (releváns földi és űrbéli) természeti javakat, amikből (emberi vagy gépi vagy biológiai stb) munka és technológia révén számunkra hasznos javakat tudunk előállítani (=kínálat) ÉS ezekhez kell az emberi szükségleteket hozzáigazítani (=kereslet).
Természeti javak + munka*technológia=kínálat. Ezt a kínálatot („erőforrás egységben” vagy továbbra is pénzben) mérni kell, mivel a kínálat korlátos. Emberi (+gépi és természeti) szükséglet=kereslet, mértékegysége ugyanaz mint a kínálatnak. Ezt kellene évről évre fenntartható módon, igazságosan optimalizálni egy ideális világban. :D
1. Termeljünk annyit amennyit tudunk fenntartható módon, és évről évre egyre hatékonyabban=max kínálat (a kínálat végleges alakulását, összetételét befolyásolja a természet, a gépek (energia)igénye, a technológia és a legnagyobb mértékben az emberi kereslet is)
2. A megtermelt javakat osszuk el úgy, hogy: (összességében a jelenlegi elosztási rendszert kell igazságosabbá tenni)
2.1. Bizonyos javakat mindenki kap létszükségleti szinten (pontosan hogyan definiáljuk a létszükségleti szintet? Nagyjából a létminimum: étel, ital, lakhatás, ruházat, közlekedés. A létminimumot az élelmiszerfogyasztás és egy szorzó megadásával számolják, a szorzó az élelmiszerfogyasztás feletti részt becsüli. KSH 2014-ig mérte.) (nagyjából egyenlő mértékben) (a javakat pénzben vagy erőforrás egységben mérjük, aminek az értékét befolyásolja továbbra is az előállítás költsége és a kereslet-kínálat alakulása is) (alapjövedelem)
2.2 Ezen felül bizonyos javakat (illetve pénzt) az kap, aki dolgozik, hasznos dolgot csinál, fejleszti a rendszert vagyis a teljesítménye(=költséghatékonyság, termelékenység, tehetség és a kockázatvállalás) után jár (de mennyit? egyfajta igazságos munkabért meg kell szabni, ki kell alakítani, fokozatosan változtatni, mivel a munkák is folyamatosan változnak.)
Az igazságos munkabér függ: 1, a ledolgozott munkaórától és termelékenységtől, azaz a teljesítménytől 2, a szakképzettségtől 3, a betanulási időtől 4, a javak áraitól (infláció, árfolyam) 5, a munka veszélyességétől 6, a munkavégzés idejétől (pl: vasárnap, esti műszak, a pótlékok stb)
2.3. A megmaradt javakat mindenki kapja (nagyjából egyenlő mértékben). A kereslet határát és összetételét a maximalizált kínálat szabja meg.
A végső cél: Amikor már minden munkát el tudnak végezni a gépek (ha lesz ilyen) – emberi beavatkozás nélkül – akkor lehetne teljes jövedelmi (=időszaki bér) egyenlőséget elérni (pontosabban a maximalizált kínálat adott időszakra jutó részét egyenlően elosztani). Vagyoni egyenlőség ekkor sem lenne (de ez nem is baj és nem is cél), hiszen az ember arra költi a pénzét, amire akarja pl: mindet elkölti, megtakarít vagy hitelt vesz fel stb. VAGYON= Felhalmozott jövedelem. A gépekre az Asimov által megalkotott 3 szabály érvényes.