inkvisitor#9
Mit csináltunk volna?
Kis közösségek sérülékenyek, az információ könnyen elveszik a vándorlás, az éhínségek a belharcok alatt.
A régészek jól ismerik a jelenséget, hogy a fejlődő, finomodó kőkori eszközök hirtelen lecserélődnek jóval durvább primitívebb változatokra. És ez nagyon sokszor lejátszódott az évezredek alatt.
Az információk megőrzéséhez letelepedett, méretes (pár száz fős) populációk szükségesek. Ehhez viszont mezőgazdaság szükséges.
Viszont a mezőgazdasággal az a probléma, hogy a legjobb ismert kiinduló alapanyagnál (nagy magvú fűféle, a búza őse) KÉT kedvező irányú mutáció kell, hogy hasznos termék legyen belőle. Az egyik lehetővé tette az aratást (nem hullottak ki az érett magok az első érintésre), a másik meg lehetővé tette az eltartást (magok több évig nem csíráznak száraz körülmények között, van mit enni két aratás között).
KÉT kedvező mutáció, viszonlag közel egymáshoz és ez csak egy tápláléknövény. A földműveléses életmódhoz több egymást kiegészítő növényre van szükség, hogy a féhrje és szénhidrát szükségletek pótolva legyenek.
Az első földművelő közösségek csontvázai kivétel nélkül minőségű gyengébb táplálkozást mutattak, mint a gyűjtögető közelben lakó törzsek. Ami előnyük volt, az az éhínségek alacsonyabb száma (kiszámíthatóbb táplálékforrás) és a nagyobb létszám (a mezőgazdaság többször annyi ember eltartását tette lehetővé azonos területen mint a gyűjtögetés/vadászat).
Mint említettem, a búzánál miimum két jó mutáció kellett a hasznosításhoz.
Az amerikai kukoricánál 3000 évre volt szükség, míg az eredeti, 10-12 magos őstől eljutottak a 15 centis torzsákig.
Az afrikai manióka, a világ 4. legnagyobb kalóriaforrása még évezredek tenyésztése után is mérgező alapállapotban. Több napos feldolgozásra van szükség az ehetővé tételhez.
Ezekből az alapokból kiindulva nem csoda, hogy több százezer évre volt szükség a technológiai fejlődés alapjainak kiépítésére.
De azért közben képesek voltunk megenni a megafauna nagy részét.