ostoros#64
Hát igen, jellemzően a Monarchia beli és részben a reformkori gazdasági fejlődés agyon dicsérése megy, ami igaz, tényleg robusztus volt. Csak attól még a lakosság ebből a fővároson és a pár nagyvároson kívül semmit nem észlelt. Szép dolog a sok csodálatos neoklasszicista stílusban felépített épület, meg a lánchíd, meg a nemzeti múzeum, ezek mind nagyon fasza dolgok. Csak közben a lakosság nagy része meg vályogházakban élt, közlekedése ökrös szekérrel bonyolódott. Nem véletlenül írta Petőfi aki ismerte a vidéki életet, hogy:
"Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.
Ezek a föld erei,
Bennök árad a müveltség,
Ezek által ömlenek szét
Az életnek nedvei. "
Mert ahogy te is írtad, a tőkekoncentráció, azt jelenti, hogy máshonnan elvonódik. Ahonnan elvonódik ott a fejlődés lelassul, vagy megáll, esetleg helyi recesszió is lehet. A 80-as évekig főleg, hatalmasat fejlődött a vidék, iparban, infrastruktúrában, kultúrában. Lehet, hogy ezalatt a főváros fejlődése kevésbé volt impozáns, de valamit valamiért. Gyakorlatilag kiemelkedett a lakosság a nyomorból, és polgárosodott valamilyen szinten, nem csak a holnapi falat volt a horizont.
Eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy kettősség.
Nevezetesen az, hogy a jellemzően baloldali fővárosi egyfolytában azon nyammog, hogy a vidéki ember tájékozatlan, mert csak az m1 van, stb. De amikor a patás Orbán kormánya komoly pénzekből fizeti a gerinchálózat kiépítését, hogy legyen széles sávú net vidéken, a falvakban is, akkor meg fintorognak, hogy "minek a pusztába". Akkor kéne szájon vágni és a fülébe ordítani, hogy: "Azért, hogy ne legyen puszta!" Akkor most legyen tájékozott a vidéki vagy ne legyen, jó azoknak az ingyenes tévé is?
Mert nekem úgy tűnik erről szól a dolog, (lehet tévedek) hogy a budapesti annak örül, hogy a vidék egy szar putri, és ahhoz képest neki milyen jó, csak úgy dagad a melle a felsőbbrendűség érzettől... Ha meg fejlődik a vidék (ami pedig állami tőkebefektetés nélkül nem megy, ert infrastruktúra az alapja mindennek) azzal elveszíteni érzik a kivételezett szerepüket...