DcsabaS#7
Az ember, ha miután az eszével és a számítógépeivel eléggé megértette azt, hogy a DNS-ünkben HOGYAN vannak kódolva a különféle enzimek (ezt már nagyrészt tudjuk), szövetek, szervek és funkciók, akkor nem lesz akadálya annak, hogy akár 12 lábú és ugyanakkor 2 pár hártyás szárnnyal, no meg még kopoltyúval és ultrahang lokátorral is rendelkező élőlényeket gyártson. Újra előállíthatunk nagyon sok valaha a Földön élt, de mára kihalt élőlényt, és korábban soha nem létezett élőlények millióival cserélhetjük le szinte az egész bioszfrérát. Mindazok a változások amelyeket eddig okoztunk a természetben, legfeljebb csak 1 a millióhoz ahhoz képest, ami még jöhet.
Az állításom NEM erre a helyzetre vonatkozott, hanem csak arra, hogy a "klasszikus biológiai evolúció" számára bizonyos dolgok a lehetetlenséggel határosak. Pl. van egy kis különbség a mitokondriumok genetikai kódja és a sejtmag genetikai kódja között, és MILLIÁRDNYI év sem volt elég hosszú idő ahhoz, hogy ezek azonossá váljanak. Holott a soksejtű élőlények számára amúgy nagyon előnyös lenne, ha a mitokondriális funkciókat is a sejtmagban lehetne kódolni, és nagyon sok erőforrás nem pazarlódna el arra, hogy minden egyes mitokondrium (amelyekből sok ezer is lehet egyetlen eukarióta sejtben!) saját fehérje szintetizáló apparátussal rendelkezzen.
De az emberiség idővel simán megoldhat ilyen átkódolási feladatokat, a mainál biokémiai szinten is hatékonyabb élőlényeket előállítva. Annak sem lesz elvi akadálya, hogy a szőlőcukor lebontásához és felépítéséhez hasonló olyan "technológiákat" építsünk be magunkba, amely mondjuk lehetővé tennék, hogy mondjuk a polietilént is meg tudjuk emészteni. Nem is úgy vetődik majd fel a kérdés, hogy "lehet-e", hanem hogy mi lesz a funkcióknak az a készlete, amelyet ÉRDEMES magunkba integrálni. Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.12. 22:32:56