DcsabaS#3
Az evolúcióban természetesen komoly szerepe van a véletlennek, hiszen a mutációk is egy véletlenszerű folyamatban keletkeznek, de összességében leginkább csak az időzítést befolyásolja, hogy ti. MIKOR, illetve hogy a MEGFELELŐ IDŐABLAKBAN jön a létre a kívánatos variáns. Erre egy klasszikus vicc, két munkatárs beszélget:
- Jóska, te beteg voltál tegnap, hogy nem jöttél dolgozni?
- Nem voltam beteg, csak éppen nem volt kedvem bejönni.
- Na és ha nem volt kedved bejönni, akkor már egyszerűen nem jöttél be?
- Nem volt az olyan egyszerű! Fogtam a dobókockám, és azt mondtam magamban, ha 6-ost dobok vele, akkor nem megyek dolgozni!
- És akkora mákod volt, hogy pont 6-ost dobtál?
- Ahogy te azt elképzeled! Egymás után 9-szer is kellett dobnom, mire kijött az a fránya 6-os...
A 2 lábon való ugrálás, mint közlekedési módszer az esetenként más élőlényeknél is kialakult, pl. bolha, szöcske, veréb, béka, egyes patkány félék, stb., de kétségtelen, hogy a kenguru talán a legnagyobb és legismertebb ilyen szempontból. Viszont én nem vagyok abban biztos, hogy pl. a kihalt dinoszauruszoknál is nem jelent-e meg korábban, hiszen a 2-lábon való közlekedés már adott volt, ezért már csak arra kell választ találnunk, hogy AHHOZ KÉPEST milyen előnnyel jár az ugrálás. Én kétféle potenciális előnyt látok:
- Egyetlen pillanat alatt biztonságosan nagy távolságra jutni valamitől (pl. egy nagyobb ragadozótól).
- Energetikailag elképzelhető, hogy nagy távolságokon hatékonyabb, vagy bizonyos forgalmi akadályokat, mint pl. árkokat, vagy a tűz frontját a szavannán könnyebben áthidalhatóvá teszi. Az mindenesetre biztos, hogy mivel nagyot ugrani pusztán IZMOKKAL NEM LEHET, csak INAKBAN TÁROLT RUGALMAS ENERGIÁVAL, az ugrálásra való optimalizálódás AKADÁLYOZZA az izommunkára való optimalizálódást, és ezért pl. a változó nagyságú terhek kontrollált cipelésének a képességét. A kenguru azért egy érdekes eset, mert ott az anya IGENIS CIPELI az utódját, csak éppen egy ERSZÉNYBEN. Másszóval, az erszény teszi lehetővé a kenguru számára azt, hogy a kölykével együtt is ugrabugrálva közlekedhessen - és ez egyúttal megmagyarázza azt is, hogy a nem-erszényes emlősöknél miért relatíve ritka ez a közlekedési mód.
Az embernél a hosszútávú gyaloglás biztosan nélkülözhetetlen volt (legalábbis egy jelentős korszakban), mert egyébként a talpunk NEM torzult volna olyan jelentősen, mint bekövetkezett. Mert pusztán ahhoz, hogy esetenként két lábra állva kémleljük a horizontot, NEM szükséges ilyen átalakulás! A lófélék patája is azért alakulhatott ki, mert alkalmazkodott a lábuk a NAGYON SOK "gyalogláshoz". Egy varánusz gyík, ha meg is tesz valamekkora távokat, nem hasonlítható össze a kéd dolog nagyságrendje.
Ugyanígy, pl. a macska is tud "gyalogolni" valamennyit, de a párnázott mancsai a CSENDES JÁRÁSHOZ, és nem a SOK-SOK km. megtételéhez alkalmazkodtak.