ostoros#11
De persze nem kell ezt olyan tragikusan felfogni, hogy "vesztettünk jaj mi lesz most" hanem csak el kell fogadni, hogy mostantól már nem CSAK a >mi nagy szövetségesünk és védő angyalunk a fényes páncélú lovag< mondja majd meg, hogy mi történik a világban, hanem mások is.
Európának majdnem mindegy, mert hatalmi szempontból már vagy 60 éve nem túl nagy tényező világszinten.
USA-ban persze ugyanezt tragédiaként fogják fel sokan, már csak azért is, mert még él bennük ez a kvázi kiválasztott nemzet ethosz, "az Isten áldja Amerikát"-tól kezdve a "bátrak hazája"-ig. És a szovjetek bukása után egy darabig tényleg úgy tűnt, hogy ez így is marad, és sokan beleszerelmesedtek a hazájuk fontosságába, és küldetés tudatába, na meg a hatalmába.
Hogy egy kicsit bunkó módon leredukáljam:
Mi hatalmunk=jó
Mások hatalma= rossz.
Mi hatalmunk növekedése=jó.
Mások hatalmának növekedése= rossz.
Mi hatalmunk csökkenése= rossz
Mások hatalmának csökkenése= jó Utoljára szerkesztette: ostoros, 2019.07.26. 15:43:57