A nevelési intézményeknek a szocializációban betöltött másik fontos szerepe az, hogy a gyerekek itt találkoznak a kortársaikkal először. Bár már az óvodáskorban is igyekeznek a gyerekek a többihez hasonlítani, mégis a kortárscsoport igazán fontossá kilenc-tíz éves kor után válik. Serdülőkorban az, hogy a többiekre hasonlítsunk nézeteinkben, öltözködésünkben, szokásainkban, viselkedésünkben, fontosabb, mint a szülők, a felnőttek véleménye. A serdülők önértékelését inkább határozza meg a társak véleménye, mint felnőttekké. A kortárscsoportban gyakori az erős összetartás, elkötelezettség. Itt tapasztalnak meg a gyerekek először olyan emberi kapcsolatokat, viszonyokat, amelyek az egyenrangúság elvére épülnek