#3
Igen, de a DNS életidejének felső határát fosszíliák esetén, és nem élő szervezet esetén vizsgálták meg. Mondjuk azt nem tudom, hogy van-e különbség a kettő között, mert ugyan a kémiai és fizikai behatások okozta DNS károsodást, bomlást az élő szervezetek enzimatikusan javítják, viszont az Északi-sark jege alatt elég hideg van, ami nem feltétlenül ideális az enzimaktivitásnak. Viszont vannak extrém hőmérsékleteken is működőképes enzimek. Kérdés, hogy van-e ilyesmire szükség, mert a DNS 1-2 százezer évig biztos teljesen intakt marad. (Tudom, a jelenlegi technikákkal kb. 1,5 millió éves DNS-t is le tudunk szekvenálni, de ebben az esetben ez most nem érdekes, mert az élőlény nem a DNS-ének az aminosavsorrendjét akarja meghatározni, hanem használni azt a DNS-t a saját életfolyamataihoz.)
Befagyva semennyire sem változnak, viszont nem befagyva minden más élőlénynél gyorsabban változnak, már csak azért is, mert a baktériumoknak (vagy úgy általában akármilyen egysejtű élőlénynek) elég kicsi a generációs ideje - ami inkább órákban, mint napokban mérhető.
Igen, mindig a lokálisan rendelkezésre álló körülmények okozta nyomás hatására változnak a baktériumok (is, a többi egysejtű is, és minden más élőlény is), és jöhetnek létre bizonyos körülmények között agresszív kórokozók, amelyek ma valóban gyorsan elterjedhetnek globálisan, és megtalálhatják maguknak a legideálisabb körülményeket, legyen az pl. a teljes emberpopuláció. Származhat ilyen baktérium bárhonnan, akár a jég alól is.
Ugyanez igaz a vírusokra is, csak nem aktívan, hanem passzívan "csinálják" ugyanezt, ezért nem vettem egy kalap alá az egysejtű kórokozókkal.
#3