wkm#7
Egyetértek azzal, hogy a szülőnek kötelessége felkészíteni a gyermekét a rá leselkedő veszélyekkel kapcsolatban.
A probléma az, hogy nem tudod a gyermekedet minden veszélyre felkészíteni, mert az élet produkálja a legextrémebb eseteket. Mindenki belefut nonszensz, valószínűtlen vagy extrém történésekbe. Túl sok változó miatt meg közel reménytelennek tűnik ez a harc. Szóval a felkészítés csak az esetek egy részében tud hathatós lenni.
További "probléma", hogy a gyereknek önálló akarata van, és a döntéseit is ő maga hozza, nem feltétlenül az értelem mentén, hanem pl a kívánságai mentén. Nem győzöm hangsúlyozni a 4 éves kislányomnak, hogy a fruktóz intoleranciája miatt nem ehet meg akármit. Mivel szereti a hasát a kincsem, ezért indőnként a csábítás elementális erővel hat rá, és amikor nem látod, akkor simán ignorálja a határozott szülői figyelmeztetést. Aztán persze ott a következmény, de mivel életkorából fakadóan nem gondolkodik hosszútávon, ezért úgy értékeli ki magában, hogy megérte. Ez a tizenéveseknél ugyanolyan gond lehet, főleg szofisztikáltabb kérdésekben, amikor nehezen bizonyítható a _közvetlen_ negatív hatás.
Az is fontos tény, hogy sokmindenre felkészítheti az ember a gyereket, de megvédeni legtöbbször nem tudja. Elmondod az információt, igyexel a lelkére beszélni, de sokszor nem vagy ott, és egyedül kell döntenie a helyzetben. Statisztikailag pedig ki fog jönni, hogy x esetben rosszul döntött. Ennek egyes esetekben végzetes a következménye.
Ez persze nem feltétlenül az internettel függ össze, de azt is be kell látni, hogy a potenciális veszélyek széles tárháza nyílik meg a gyerek előtt a net miatt, míg a fizikai világban a fizikai távolság és korlátok miatt sok esetben jóval alacsonyabb. A szülői felkészítés a fizikai valóságban bekövetkező kockázatokkal szemben jóval hatékonyabb, mint az információs veszélyekkel szembeni. Főleg, hogy nehéz (ha nem lehetetlen) monitorozni a gyerek tevékenységét a telefonján és a neten.
Egyetértek azzal a gondolattal is, hogy nem megoldás az internet cenzúrája, mert a szólás és véleményszabadság az emberi szabadság alapvető része.
A 14 éves kislány tragédiáján elgondolkodva szülőként viszont csak egy megoldás marad, hogy ha nem adok okostelefont a gyerek kezébe, és a netezését is erősen korlátozom, egészen addig, amíg majd az érettségi közelébe nem ér, mert addigra talán a személyisége részben már kialakul, és a veszélyeket is jobban fel tudja fedezni, és védekezni azokkal szemben.
Ez viszont azzal jár, hogy az ember környezete egy nácinak és zsarnoknak fogja az embert nézni, jobb esetben maradinak.
Szóval összetett a kérdés. Kívülről nézve néha könnyű elítélni a szülőt/szülőket, de ha benne vagy, akkor azért nem olyan egyszerű. Mert a szempontok gyakran egymásnak ellentmondanak, és előfordul, hogy nem tudsz jó döntést hozni.