bundasjezus#11
A központi probléma az egész témával kapcsolatban az, hogy egy jövőbeli, távoli esemény megelőzéséhez ma, illetve a közeljövőben kell hatalmas erőfeszítéseket tenni (gazdaságilag, technológiailag és társadalmilag egyaránt). Ezt nem lehet sem politikailag, sem piaci alapon véghezvinni. Gondoljunk csak bele! Mind a politika, mind a piac szereplői rövid távon gondolkoznak. Csak a rövidtávú haszon számít. A politika a következő ciklusra tervez előre, a gazdaság pedig a következő negyedévig (3 hónap) tervez csak. Óriási az ellentmondás és óriási ellenérdekek feszülnek egymásnak. Senkit sem érdekel a jövő, csak a pillanat számít. A pillanatban pedig minden rendben van.
Alapvetően meg kellene változtatni a fogyasztói magatartást. Össztársadalmilag meg kellene változtatnunk mindannyiunk mindennapi életét, rutinját. Erre semmi esély. Kár ebben hinni. Mindenki gazdagabb akar lenni holnap, mint tegnap volt, mindenki kényelmesebben akar élni a jövőben, nem akar leadni az életszínvonalából. Szavak szintjén ezerrel megy a környezetvédelem, a valóságban pedig senkit sem érdekel. Ha csak beszélni kell róla, vagy facebookon kell megosztani, akkor mindenki tettrekész. De ha tenni kell valamit, esetleg változtatni kellene, vagy erőfeszítéseket kellene tenni a jobb jövő érdekében, akkor érdekes módon a kritikus tömeg valahogy elpárolog.
Évekig dolgoztam nagy, évszázados múlttal rendelkező autógyártó multinál mérnök beosztásban. Ráláttam a hosszú távú és a rövid távú stratégiára. Akkor csömörlöttem meg az egésztől, amikor láttam, hogy csak szavak szintjén gondolják komolyan az elektromos autózást és a környezetvédelmet, pusztán azért hirdetik, hogy a márka társadalmi elfogadottsága növekedjen. Ténylegesen az érdekelte őket, hogy mennyi profitot tudnak termelni a következő negyedév végén, illetve év végén és hogyan alakul az eladott darabszám. Minden más csak porhintés volt.
Az ember önző lény. Nem hallgat a szép szóra. Fejjel kell mennünk a falnak. Nem tanultunk az I. vh-ból, nem tanultunk a II. vh-ból sem. Ugyanazokat a köröket futjuk újra. Megint el kell mennünk a falig, össze kell törnünk magunkat, meg kell sérülnünk, hogy észhez térjünk. Talán utána lesz változás, addig semmiképp.