zetortraktor#5
Egyébként kifejezetten muris, ahogy a szánalmas 10-14 éves nethuszár generáció szerencsétlenezik meg nemnormálisozik, csak azért, mert egy karakternek valamilyen neve vagy kinézete van. Pontosan ezért menők a körükben ezek a filmek, mert ezeknek a tipikus embereknek csak a külsőségek számítanak. Az nem, hogy mondjuk egy sztori mennyire király.
Néha egyébként én is elmerengek azon, hogy milyen lenne az életem, hogy full keserűség és negatívitás alkotná, ha elolvasnék egy hírt, akkor azonnal valami hiszti, sírás, panaszkodás lenne a reakcióm. Elmerengek, de kicsit nehéz elképzelni azt, hogy egy ilyen ember milyen lehet a való életben, a családja környezetében. Nem fogok úgy tenni, mintha karakterdeficit lenne az, hogy a legtöbb filmes ötlet olvastán én még mindig izgalommal reagálok, hogy "úú, ez jól hangzik, vajon milyen lesz?"
(Persze valahol érthető a megkeseredett, hisztispicsa viselkedés, mert általában ezek azok az emberek, akik minden szart megnéznek és azt hiszik, hogy csak szar filmek vannak. Higgyétek el, ha elkezdtek kurva jó filmeket nézni, akkor ti is lelkesebbek lesztek.)