Cyberdog#11
Ami a sorozatokat illeti összességében igazad van. Az zavar engem az angol sorozatokban, hogy átlagban 6 részből áll egy évad. Néha... esetleg 9-ből.
Bár szerintem a Dr. Who-t egész jól eltalálták... bár jómagam nem vagyok nagy rajongója, de azért láttam belőle jó néhány részt. Egy jó, a sok ramaty angol sorozat közül.
Az ’Allo ’Allo!, vagy a You Rang, M'Lord?... ezeket sem sorolnám a jó angol sorozatok közé. Soha nem tudtam nevetni rajtuk. Sőt eléggé fárasztóak voltak szerintem.
Mostanában elég sokan dicsérek a A Discovery of Witches sorozatot, ami most indult el a Sky One-n. De annak olvastam az eredeti regényét. Magyarul a Boszorkányok Elveszett Könyve címen jelent meg.
Borászoknak és Sommelier-eknek kimondottan ajánlott.
Amikor urban fantasy-val hoz össze a sors, mindig elfelejtem, hogy óvatosnak kell lennem, mintha csak egy aknamezőn lépkednék. Na… ez most nem sikerült. Figyelmetlen voltam, ráléptem, robbant, bele a képembe. Már csak becsületből olvasom végig. Eddig, egy könyvet hagytam félbe egész életemben, A kőszívű ember fiait (azt sem ma fogom befejezni, vagyis soha). Ezzel a könyvvel kapcsolatban egy kérdés fogalmazódott meg bennem. Mi ez? Ez most borászati ismertető, vagy fantasy, vagy romantikus regény (a rosszabbik fajtából), vagy mi? A történet, elveszik a leírások szürke tengerében, a féltudományos maszlagokban, a borászati brosúrákban. Az eredeti történetről kiderül, hogy nem az eredeti történet, hanem csak egy mellékszál, a mellékszálról, hogy a főszál.
Fantasy-nak, túl fantáziátlan… romantikusnak, túl giccses… erotikusnak, meg unalmas…
Úgy vélem a sorozat sem lehet, annyira más.
Így a sorozatba félve kezdtem bele. 10 perc után kaszáltam.
De azért az angol sorozatok között akad néhány igai gyöngyszem is. Neil Gaiman: Sosehol minisorozat adaptációja a BBC-nél. De Terry Pratchett Korongvilág filmjeit is imádom. Mondjuk igen, azok filmek... de jók.