fonak#16
Kínát abszolút nem nevezném ilyen országnak, amit leírsz. Igen, megnyitotta a piacát a külföldi multiknak, de nem totálisan. Ott bizony a kínai állam szabja meg a játékszabályokat kezdettől fogva, akár arról van szó, hogy a külföldi cégeket vegyes vállalatok alapítására kényszerítették, akár a kínai cenzúra betartatásáról. Igazából kevésbé a piacát nyitotta meg, inkább az olcsó munkaerőt kínálta fel az exportvezérelt fejlődéshez. A kínai piacot a hazai cégek uralják. Az meg abszolút nem igaz, hogy "átokként, üldözendő dologként tekintett a tudományra és a tudósokra". Ha úgy tetszik, ma bizonyos szempontból Kína a "náci Németország", kihívást jelent a londoni City-ből és a Wall Streetről irányított világrendnek hosszabb távon. Persze mivel Kínában kínaiak élnek, és nincs ott számottevő jelenléte és közvetlen helyi érdekeltsége egy bizonyos népcsoportnak, a békés egymás mellett élés egy ideig még lehetséges (Japán pl betagozódott a globális világrendbe, még úgy is, hogy nem lett igazi "nyitott társadalom" a faji különbségnek köszönhetően). Hosszabb távon viszont vagy összeomlik, vagy az USA kihívója lesz globálisan is a kínai rezsim, amely a "békés felemelkedést" hirdeti, nem háború útján akar az első számú szuperhatalommá válni. Az USA vezető körei viszont aligha adnák át háború nélkül az USA világelső pozícióját, főleg ha a petrodollár ellen is kihívást intéznének (ha az dollár megszűnne kizárólagos nemzetközi tartalékvaluta lenni, akkor automatikusan leértékelődne mondjuk harmadával a komplett amerikai gazdaság - persze utána fel is tápászkodhatna, hiszen ismét képes lenne versenyképesen exportálni ipari termékeket - mint ma Kína, nem csak pár speciális területen - viszont akkora átrendeződéssel járna ez, amiben óriási vagyonok és hatalmasra felfúvódott cégek tűnnének el egyik napról a másikra... Trump pl. felismerte ezt - a munkahelyek visszahozása Kínából nem akkora lázálom, mint látszik, de a multik jelenleg nem éppen érdekeltek ilyesmiben). Utoljára szerkesztette: fonak, 2018.09.28. 19:28:07