bundasjezus#9
Továbbá vegyük észre, hogy az automatizáció és a közgazdaságtan mozgatórugója, a minden határon túli növekedés egymással ellentétes irányú folyamatok. Az automatizáció hatékonyság növelést jelent. A minden határon túli növekedés pedig fogyasztás növelést jelent. Az automatizációt tehát az emberi munkaerő csökkentésén keresztül lehet elérni, a fogyasztás növelését viszont az emberi vásárlóerő növelésén keresztül lehet elérni. Mivel az emberek csak azt a pénzt tudják elkölteni, amit a munkahelyükön megkeresnek, így az automatizált munkahelyek munkanélküliek tömegét hozzák létre. Ez viszont a kereslet csökkenését okozza, amire reagál a kínálat, mégpedig termeléscsökkentéssel, ami a még meglévő emberi munkahelyek további csökkenését hozza magával. Tehát elérkezünk egy brutális, közgazdasági negatív spirálhoz, amibe belelépni könnyű, kilépni belőle pedig lehetetlen.
A kulcs tényező az idő. Ha működik a születésszabályozás, akkor a nyugdíjba vonulók helyét nem újabb emberek, hanem gépek vehetik át. Ez egy dinamikus egyensúly. Ez azonban látszólagos béke, hiszen valójában az történik, hogy elkezd folyamatosan szűkülni a fizetőképes kereslet, beindul a negatív spirál, aminek a vége egy a mainál sokkal kisebb társadalom, sokkal kisebb gazdasággal. Tehát beáll egy egyensúly, de ez az állapot szöges ellentétben áll a közgazdaságtan állandó növekedést hirdető dogmáival.
Ha nincs születésszabályozás, akkor is a gépek veszik át az emberek helyét a termelésben, de emellett drasztikus mértékben elkezd nőni a munkanélküliség. Ez inflációt és gazdasági válságok sorozatát fogja okozni és a vége ugyanúgy egy mainál sokkal kisebb társadalom és gazdaság lesz az eredmény, csak sok szenvedés és vér által jutunk el idáig.
Az emberi történelem folyamán a gazdasági fejlődés azért volt töretlen, mert mindig voltak országok, gyarmatok, amiknek az olcsó munkaerejét ki lehetett használni. Mindig volt, aki olcsóbban dolgozik. Ma, a 21. században bezárult a kör. Nincs már olcsóbb munkaerő. Ázsiát már el lehet felejteni, elképesztő iramban jönnek fel életszínvonalban, drágul a munkaerő. India, Pakisztán úgyszintén. Észak-Koreába nem lehet elvinni a termelést, mert egy odatelepülő nyugati autógyárból gyorsan Vörös Csillag Traktorgyár válna. Marad Afrika. Az a kontinens viszont társadalmilag annyira heterogén és instabil, hogy őket a büdös életbe nem lehet ránevelni arra, hogy ne egymást gyilkolásszák Kalasnyikovval, hanem taktidőre Mercedeseket szereljenek össze. Egyszerűen nincs hova vinni a termelést. Bezárult a kör. Ha csak nincs a Marson olcsó munkaerő, akiket igába lehetne hajtani, akkor az egész rendszer egy saját farkába harapó kígyóvá válik.
És elérkeztünk a legfontosabb gondolathoz. A bolygó fizikai határai bekorlátozzák a gazdasági-társadalmi növekedést. A bolygó fizikai határai jelentik azt a szabályzó mechanizmust, ami végül megállítja a közgazdaságtan dogmájának számító minden határon túli növekedést, mert az fizikai nonszensz. Ezt a pontot elértük. A történelem folyamán azok a birodalmak, amik elérték a növekedésük határait, kivétel nélkül összeomlottak, rendszerint háború és vér által. Eddig ez regionális probléma volt, most globális probléma.
Itt szeretném megjegyezni, hogy nincs szükség globális felmelegedésre, környezetszennyezésre, vagy energiaválságra ahhoz, hogy egy folyamatos növekedésre berendezkedett ökoszisztéma összeomoljon. Elegendő hozzá az a tény, hogy nem tud már tovább növekedni, mert elérte a határait. Azt gondolom, hogy nem az a legnagyobb kérdés, hogy hogyan éljük túl a globális felmelegedést, meg a többi nyavalyát. Hanem az, hogy mit találunk ki a kapitalizmus helyett és miként kell megváltoztatnunk az életmódunkat ahhoz, hogy az új gazdasági berendezkedéshez alkalmazkodni tudjunk. Utoljára szerkesztette: bundasjezus, 2018.09.19. 12:02:21