• asgh
    #17
    A pénz az emberek közötti együttműködés szabvány mértékegysége. Emberek nélkül a pénz, vagyon, tőke fogalmak elvesztik az értelmüket.
    Egy Robinson számára maga a tulajdon fogalma is felesleges attól függetlenül, hogy milyen életszínvonalat képes biztosítani önmagának.

    A tőkés akkor tud csak gazdagodni az automatizált gyártásból, ha a legyártott termékeknek van piaca. Ha kihalnak vagy elszegényednek körülötte az emberek, azzal összeomlana a piac és a tőkés vagyona is elértéktelenedne.

    Ma nem az a veszély, hogy az emberek munka hiányában éhen halnak, hanem hogy a hagyományos vadkapitalista gondolkodásmód elavult, csak ezt a piaci szereplők (még) nem hajlandóak felfogni. Hasonló folyamat játszódik le most, mint a 19. század végén, amikor a gazdaságban a hangsúly a nagybirtokosi rendszerről fokozatosan áttevődött a termelésre.

    Jelenleg ahogy a tudásalapú gazdaság túlsúlyba kerül, úgy szeparálódik a társadalom felértékelődő és elértéktelenedő munkaerőre.
    Csakhogy a felértékelődő szellemi munkaerőt a hagyományos kapitalista gondolkodásból eredő, profit maximalizálás miatt túlhajszolják, így akinek van piacképes tudása, annak ugyan van pénze, de nincs ideje élni, akinek nincs tudása, annak pénze sincs, de legalább van ideje éhen halni.
    Erre mondhatnánk, hogy hát az élet kegyetlen, tetszettek volna odafigyelni az iskolában, csakhogy ez a rendszer önbecsapásra épül.
    A tudásalapú gazdaságban felértékelődik a szellemi munka minősége, márpedig a túlhajszolt szellemi munkaerő hatékonysága a kihasználtsággal arányosan romlik. Azaz a munkaerő kiszipolyozása kontraproduktív: egy szellemi munkás napi 4 órában hatékonyabban termel, mint napi 14 órában, csakhogy ma még nagyon kevesen hajlandóak napi 4 órányi munkáért 14 órányi bért fizetni, még akkor is, ha az eredmény minősége miatt megérné.
    A jövő tehát attól függ, hogy ahogy a hűbéres-jobbágy kapcsolatot leváltotta a munkaadó-munkavállaló viszony, úgy képes-e a társadalom egy újabb paradigmaváltásra: ahelyett, hogy egyre kevesebben dolgoznának egyre többet, egyre többeknek kellene egyre kevesebbet dolgozni ugyanannyi vagy több pénzért.
    Mindezt nem valamiféle kommunista, ideológia alapon, hanem mert mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak ez az érdekük.