bundasjezus#24
A profit olyan, mint az atomenergia. Lehet jóra és rosszra is használni.
Az a profit, ami magas hozzáadott értékből és know-how-ból keletkezik és ezért jut bőven a dolgozók fizetésére is, az jó profit. Ezt nevezik fejlődő életszínvonalnak. Ez win-win szituáció.
Az a profit, ami nem abból keletkezik, hogy a termék hozzáadott értékét növelik, hanem abból, hogy minél többet spóroljanak a minőségen és a bérköltségeken, munkakörülményeken, az a rossz profit. Ezt nevezik kizsákmányolásnak. Ez lose-lose szituáció. Itt a Balkánon sajnos utóbbit ismerjük. Tehát a profit minősége (nem mennyisége!) alapvetően a gyártulajdonos hozzáállásának függvénye. Ha tróger a góré, akkor neki mindig az lesz az első, hogy legyen della vadiúj X5-ös BMW-re, a termelésen, a terméken és a dolgozókon meg annyit spórol, amilyen vastag bőr van a képén. Ha a góré társadalmilag felelős ember, akkor neki elősorban az a fontos, hogy olyan terméket állítson elő, ami előre viszi a társadalmat, hozzájárul annak fejlődéséhez, életszínvonalának növekedéséhez, az X5-ös BMW pedig huszadrangú szempont (telni fog rá így is). Ő tudja, hogy ez csak akkor fog menni, ha nem spórol az emberein, az erőforrásain.
Összegezve: ha tróger a gyáros, akkor számára a rövid távú jólét elérése lesz a szempont, ezért kizsákmányolja az erőforrásait. Ha pedig felelős ember a gyáros, akkor számára a hosszú távon is elérhető és fenntartható jólét a cél, ezt pedig csak a dolgozói megbecsülésével érheti el, tehát nem kizsákmányolja, hanem motiválja őket.
Hosszú távon egy cég vagy vállalat sem maradhat fenn, nem lehet versenyképes, ha kizsákmányolja a dolgozóit vagy a társadalmat. Ez a balkáni tempó és vállalkozói kultúra, amit mi ismerünk, nem véletlenül nem képes cégbirodalommá nőni és nem véletlenül nem élnek az ilyen cégek évtizedekig.