bundasjezus#57
Az átlagpolgárok (tisztelet van, kivétel nincs) gondolkozására jellemző, hogy csak addig szívügye a környezetvédelem, amíg beszélni kell róla. Meg lehet nézni, hogy az emberek hogyan (nem) tartják rendben a saját udvarukat, hogyan vigyáznak a tisztaságra az utcákon. Ha a boltban 10 Ft-tal drágább lenne a papírzacskó, mint a műanyag, akkor a műanyagot vennék. Ugyanez van a termékekkel is. Ha valamelyik politikus kitalálná, hogy olyan rendeletet, törvényt hoz, amely környezetvédő hatású ugyan, de megemeli a termékek árait, annak az lenne az eredménye, hogy egyrészt megbukna az adott politikus, másrészt az emberek megtalálnák a kiskapukat, ahogy eddig is.
A jövőbeli katasztrófákkal riogatás meg egyszerűen nem hatja meg az embereket. Nézik a tv-t, látják a híradóban a sok katasztrófát, sajnálkoznak egy percet, aztán el is felejtik, mert nem velük történt, nem érdekli őket. Az átlagember annyira el van veszve a rövidtávú problémáiban és annyira szűklátókörűen látja a világot, hogy tehetetlennek érzi magát a globális felmelegedés elleni harcban és úgy van vele, majd megoldják a "nagyok", vagy pedig úgyis kamu az egész. Az ember sajnos olyan élőlény, hogy meg kell égetnie magát a tűzzel, hogy aztán féljen tőle. Akinek vitte el az otthonát a tornádó, földrengés, hurrikán, tűzvész, árvíz stb. az a saját bőrén tapasztalta meg a természet erejét és attól a pillanattól kezdve tisztelni kezdi a természetet. És vannak azok az emberek, akik tájékozottak, képesek hosszútávon is gondolkozni, szívükön viselik a környezet sorsát. Na ők vannak nagyon kevesen a többi csoporthoz képest.