#47
Mindenképpen cselekedni kell, de a Manhattan projekt jó példa arra, hogy nem mindegy, hogy mit csinálunk.
A Manhattan-projekttel összemérhető forrást költöttek a németek a V2 programra. Amíg az atombomba egy gyökeresen új, azonnal jelentkező minőséget jelentett, addig a V2 rakéták, hagyományos robbanófejjel töredék pusztítást tudtak okozni, összességében is. Persze az amcsik is még ugyanannyit ráköltöttek a B29-es bombázóra, amivel a bombához szálító képességet teremtettek meg. A németeknek is volt rahedli fejlesztésük, amelyekből szintén lehetett volna elvonni, de jobbára szétforgácsolták, így elpazarolták a forrásaikat.
Itt ugyan ez van. Ha nagy hévvel belehúzunk valami projektbe, vagy épp elaprózzuk a forrásokat, akkor könnyen hozhatjuk magunkat egy vesztes helyzetbe. Általánosan megfogalmazva.
A fúziós technológia gyerek cipőben jár, ma még egy olyan kísérleti reaktort építgetünk még mindíg, amivel azt vizsgáljuk, hogy gyakorlatilag hasznosítható-e ez az egész. Ha kiderül pl, hogy ezzel a rendszerrel csak egy jóval nagyobb erőművet érdemes csinálni (pl akkorát, hogy kontinensenként kell egy ilyen) az önmagában gazdaságilag, biztonsági, energiabiztonsági szempontból kilövi ezt a lehetőséget. Egyszerűen nem célszerű ilyen szinten centralizálni az energiatermelést. Jelenleg még ez is benne van a pakliban. Csak erre alapozni a jövőt, az akár egy civilizációs zsákutcához is vezethet.
Nukleáris fissziós technológia is felveti azt akérdést, hogy egy olyan országban, ahol eddig ilyen nem volt hogyan viszed be a technológiát? Egy erőművet felépíteni pár év alatt meglehet csinálni, azonban a szakembereket kiképezni begyakoroltatni, az utánpótlást megszervezni az minimum 10 év.
És akkor elérkeztünk a cselekvés sürgősségéhez. Egyrészt újra elismételném amit korábban felvetettem, hogy minden országnak más az érdeke az adott szituban. Putyin pl. valami konferencián kijelentett valami olyasmit, hogy nekik nem gond ha Szibériában nem lesz ezután olyan zord a klíma, legalább könnyebben biztosítani tudják az olajkitermelést. Kb. ki is dobták, pedig a saját szempontjából igaza volt. Az 110 ezer fős lélekszámú Kiribati meg kiabál, mert éveken belül elnyeli őket a tenger. Azonban a Földön 7 milliárd ember él és sok szemponból a többségnek jelenleg és hosszú évekig évtizedekig előnye származik a környezetszennyező gazdaságból, sőt, most nagyon eretnek leszek, magából a felmelegedésből is. (pl. összesen kb magyarországnyi terület már felszabadult a jég alol már most is, ami életteret jelent, északi hajózási utak, olaj/gázkitermelő helyek bővülése szintén fontos szempont stb.).
A veszély valós, azonban nagyon messze vagyunk még attól hogy azonnali cselekvést igénylő katasztrófálisnak nevezzük. Nyilván hosszútávon most tudjuk meghatározni a sorsunkat, azonban a kapkodás károsabb, mint a dolgok gondos mérlegeléséből fakadó időveszteség.
#47