Skylake#43
Mi van akkor, ha az emberek, az emberiség jelenleg nem áll olyan technológiai és egyéb színvonalon, hogy érzékelje földönkívüli civilizációk jelenlétét? Miből gondoljuk azt, hogy rádiójeleket próbálunk fogni, elfoghatunk olyanokat, amelyek intelligens életformára utalnak? Azok a frekvenciatartományokról, amit figyelünk, nagyon jól tudjuk, hogy galaktikus méretekben milyen lassú a kommunikáció. Pár fényév alatt el is ér a közlés egyik helyről a másikra. Vajon alkalmazna-e ilyen pocsék, lassú kommunikációs eszközt egy galaktikus civilizáció, amelynek bőven volt ideje a fejlődésre? Nem valószínű, hiszen a civilizációjának már az elért mérete eleve kizárja azt, hogy ezt a civilizációt fel lehetett építeni olyan módon, hogy kommunikációra a tetűlassú, általunk ismert frekvenciákat alkalmazzák.
Körülbelül úgy vagyunk ezzel, mint az általunk primitívnek tekintett bármilyen premodern civilizáció szülötte. Tegyük fel, hogy ott a füstjelekkel való kommunikáció a technikai maximum. Amíg nem találkoztak ennél eredményesebb kommunikációs megoldásokkal, addig ezt is fogják gondolni. Teljesen mindegy, hogy felettük- körülöttük rádiójelek sokasága található meg, a GPS műholdakétól kezdve a sima középhullámú rádióadásokig – nem tudnak ezekről, mert nincsen eszközeik ezek érzékeléséhez. Na, szerintem kb. ugyanígy van az emberiség. Az általunk primitívnek gondolt őslakó is azt gondolja, hogy mindent, abszolút mindent tud az őt körülvevő világról, és az ő világképén és világmagyarázatán túlmenő dolgok nem léteznek. Aztán leszállnak a fehér emberek helikopterrel…
Itt megcsavarom a dolgot. Mi van akkor, ha valamilyen általunk jelen technológiai színvonalon nem értelmezhető módon, az emberi civilizáció „sandbox”-ba van téve? Mivel nagyon fiatal, és még azt sem tudta megoldani, hogy az egy darab bolygójukon önfenntartó módon tudjanak létezni. Talán először ezt kellene megugorni, mivel nem igazán tudnak olyan kultúrákkal mit kezdeni egy ilyen galaktikus közösségben, amelyek agresszív módon kívánnak terjeszkedni. Lehet ez is egy olyan elv, amiért egyenlőre az emberiség homokozóba van téve. Ha megoldják ezt, okés, léphetnek feljebb, ha beledöglenek, ez van, körülbelül 2850 másik hasonló színvonalon lévő civilizáció van rajta kívül a galaxisunkban mondjuk, tök mindegy, hogy ebből egy kinyírta magát a galaktikus civilizáció időléptékén belül egy pillanat alatt. Miért fedje fel magát egy galaktikus civilizáció, amikor egy adott kultúra még nem áll olyan színvonalon, hogy ez érdemes vagy elfogadható legyen e civilizáció szempontjából?
Lehet, hogy az egész, általunk valósnak tekintett földi lét csupán egy virtualizáció – sandbox-al. Esetleg nem teljesen Mátrix formában, hanem olyan értelemben, hogy be vannak építve valamilyen, jelen technológiai színvonalon értelmezhetetlen megoldások, hogy például érzékelésünk olyannyira szűk tartományt fed le, amely lehetetlenné teszi, hogy érzékeljük más, általunk földönkívülnek tekintett civilizációk jelenlétét. De még az is lehet, hogy messze erőforrás-kímélőbb és biztonságosabb egy galaktikus civilizáció számára, ha új kultúrák (mint pl. az emberiség) esetében a civilizációs fejlődés első szakasza teljesen virtualizált. Tehát nem kell hozzá terraformálniuk például, hanem ami a mi életünk nézőpontjából a valóság, az ő nézőpontjukból nem más, mint egy informatikai rendszerben működtetett virtuális világ – szó szerint, olyan szabályokkal, amelyek megfelelőek – de kizárva a direkt beavatkozást, illetve ennek a sandbox-ban is értelmezhető jeleit. Ez tiltott lehet, hiszen ezzel pont kiderül a virtualizáltság léte, így ez a kultúra ezért mehet a /dev/null-ba.
(Persze az SG-t sem kell félteni, mivel ez igazán click és flamebait téma, úgyhogy ilyen cikkek lesznek bőségesen kirakva a jövőben is.)