#33
Mik is voltak ezek a magas elvárások?
Egy jól sikerült klisés sci-fi, klisés karakterekkkel, klisés poénokkal? Én erre gondolok elvárásként. Szerintem ez nem egy túl magas szint.
Hát mondjuk ezt sem sikerült szerintem teljesíteni, az új trilógia eddigi részeinek. Fasza.
A film, az új filmek pont ott buknak, ahol csak a sztenderd megoldásokat kellett volna alkalmazni. És itt most nem arra gondolok, hogy már minden részben valakinek muszáj felajánlani, hogy jöjj velem és uraljuk együtt a galaxist. Vagy valami kis robotnak valami fontos kis bizbazt kell csempésznie az utolsó reményt jelentő emberkéhez. Hát ezeket sajnos pont nem tudták kihagyni. Neeem, a kalandfilmeknek vannak ennél általánosabb kliséi, pl az, hogy kiba módon nem öljük meg a főszereplőket! Aztán a fő gonoszból nem csinálunk pojácát, nem töröljük fel Hux-szal a parancsnoki hidat, miután Poe hülyét csinált belőle, és ez még csak a film első 10 perce! Hogy fog így az a kis 10 éves pöcs is félni ettől a karaktertől, aki most találkozik először a SW univerzummal a nézőtéren tágra nyílt szemekkel. Mennyire jelentőségteljes egy ilyen alak legyőzése? Aztán van olyan finomság, hogy kell egy csapat. A főszereplőket együtt kell mozgatni, hagyni kell hogy a filmet az vigye, hogy a kedvenc szereplők között valami dinamika működjön, barátság, szerelem, féltékenység. stb. Namost pl. Poe, meg Finn összesen kb. 10 mondatot váltott egymással 2 rész alatt és általában a galaxis két átellenes végén vannak, Ray meg kitudja hol kavar. Ez nem egy csapat! És lehetne még sorolni, de minek.
Az hogy pl. Rájendzsonzon szarik ezekre a klisékre az nem azért van, mert hogy annyira zseni, vagy befutott, hogy megteheti, hanem mert soha nem is ismerte, mert nem is csinált olyan filmet, ami ezeknek a sztenderdeknek megfelelt.
És ehhez képest a Solo viszont, pont hogy ezeknek megfelelően lett összerakva. Az ezerszer sztárvárszosabb, mint a fősodor két szörnyűsége. Szerintem.
#33