#8
Az "űrmeghódiccsa" korszak vége gyakorlatilag az 1967-es világűr egyezmény aláírásához köthető, amely a sors fintoraként egybeesett az Apollo-1 tragédiájával.
A nagyhatalmak nem akartak új hadszínteret nyitni, létrehozni egy olyan képességet, amely valóban a Föld, a földi élet totális elpusztításával fenyeget.
A gondot ugyanis nem az űrbe telepíthető nukleáris fegyverek jelentik. A nukleáris fegyverek akár energiájukkal, akár menövelt sugárzásukkal ugyan nagy valószínűséggel képesek a jelenlegi emberi civilizáció elpusztítására, azonban egy atomháború hatása az élet, de talán az ember számára sem végzetes.
Azonban egy viszonylag könnyen megvalósítható, közeli pályán keringő 10+ km nagyságú aszteroidából létrehozott "Doomsday-weapon" nem csak a fejlettebb élőlényeket, de akár az életet magát is megsemmisítheti a Földön. Az űrhajózás kifejlesztéséből politikai előnyt kovácsoló vezetők viszont láthatólag ilyen opcióról a hidegháború közepén önként lemondtak. Sajnálatos módon az űrhajózás fejlesztése is ekkortól jelentősen lendületet veszített.
Hawking is hangsúlyozta azt, hogy az embernek evolúciós szempontból ajánlatos más égitesteken is megtelepednie, mert egy globális katasztrófát a fajunk csak így élhet túl. Azonban látnunk kell, hogy abban a pillanatban hogy ez a lehetőség ez a technológia a kezünkbe kerül, ezzel megkapjuk az előbbit is, a totális pusztítás eszközét. Ez egy kétélű fegyver. Kérdés, hogy mennyire vagyunk hozzá felnőve.
#8