Külső behatások mindenkit érnek, aki nem egy barlangban éli le az életét. Az már rajtad múlik, hogy ebből mit engedsz be, mit fogadsz el. Mit hiszel el.
És ezzel többek között a TV-hez is megérkezünk: nekem senki ne mondja meg abból a dobozból, hogy mi az amire szükségem van. Kizárólag én döntöm el, hogy mire van szükségem, mégpedig a harmincakárhány éves tapasztalatommal. Azt oldja meg a TV elfelejtése, hogy helyette te magad döntöd el, mi a véleményed, mit vársz az élettől.
Mivel esélyt sem adok, hogy más döntsön helyettem, nem nagyon marad rajtam kivül, aki a gondolataim meghatározná.
Nem azt vonom kétségbe, hogy pszichológusok hadosztályait vetik be a média minden frontján, hogy az utolsó kis szaros (itt gondolkodnom kellett, mert régóta nem tudom, manapság mit akarnak az emberekre rátukmálni) étkészletet is megvegyem, különben éhen halok...
De ezeket ki lehet szűrni az életből úgy, hogy majd magam megyek el megnézni mi a választék, és melyik étkészletre van tényleg szükségem az összes 50 közül.
Kb. 10 éve nem nézek TV-t, nem olvasok szennylapokat, és kurvára boldog vagyok, hogy annak idején így döntöttem.
#156
