bunny#7
Amit itt felsoroltál gondokat ha újra olvasod mind-mind vezetői és munkaszervezési hibák, a távmunka pedig a végén lép be a képbe. Ha képtelenek rendesen átadni az információt, megfogalmazni és kiosztani a feladatokat stb az NEM a pl. programozó hibája. És a programozó lenne az, aki távmunkás, nem a középvezető. Vagy a fordító. Vagy grafikus. Meg még ezer más olyan szakma van, ahol teljesen jól működhet a távmunka, feltéve ha a vezetők kompetensek. Na és itt szokott megbukni a dolog, vagy mert balfa**ok, vagy mert avitt nézeteket vallanak vagy simán ba**a a csőrüket, hogy a "kis" munkavállaló Balin sütteti a hasát és úgy dolgozik és élvezi az életet, amíg ő pingvinruhában majomkodik a koszos belvárosban, és azt próbálja sugallni, hogy ő a királyabb pedig belül érzi, hogy baromira nem. Kereshet Ő 2x vagy többször annyit, ha cserébe nincs élete.
Én magam is tapasztalom, amíg volt programozó most épp 100-as nagyságrendű fejlesztőt koordináló barátom volt a közvetlen felettem lévő lépcső, baromi zökkenőmentes volt az egész. Amióta nagyobb ember lett, és másnak kéne nekünk kódereknek a melót leosztani a hatékonyság iszonyat romlott. Ha nincs jó rendszertervező akkor persze, hogy nem működik a távmunka. Jelzem akkor a hagyományos munka sem, csak ott nem olyan feltűnő, mert el lehet mismásolni jó kis kommunista módszerekkel. Látszólag halad, meg mindenki dolgozik, csak épp a hatékonyság a béke sejhaja alatt mélyen.
A távmunkánál nagyon kijön, ha szar a koordinációs szint. Hiába van a legszuperebb programozód, ha nincs aki letárgyalja a megrendelővel a feladatot és abból készítsen egy rendszertervet pl. És még folytathatnám, de a vége mindig az, hogy nem a "kétkezi melóssal" van a gond, ha nem működik a távmunka. Utoljára szerkesztette: bunny, 2018.06.10. 07:32:25