asgh#7
Az állam lényege az erőszak monópóliuma, azaz nem kiérdemli az adófizetők pénzét, hanem erőszakkal elveszi.
Jobb esetben az állami erőszakot ellensúlyozza valamiféle társadalmi kontroll.
Pont azért veszélyes az államot vállalkozásként felfogni, mert egy vállalat esetében sem az erőszak monopóliuma sem a társadalmi kontroll nem lehetséges.
A cégeknek gazdasági evolúciós környezetben kell túlélniük, melyet az állam kontrollál. Ha az állam csak egyike lenne a túlélésért küzdő szereplőknek, akkor a társadalom teljesen elvesztené a kontrollt a gazdaság fölött.
Hogy ez jó-e vagy sem, az alapvetően ideológiai kérdés.
A liberális gazdaságfelfogás szerint a gazdaság őserdő, a gazdaságpolitika meg botanika: az őserdő sokszínűsége felett kell őrködnie és semmi másba nem szabad beavatkoznia. Az ő szempontjukból a társadalmi kontroll határozottan káros, mert beavatkozik az őserdő természetes rendjébe.
A nem-liberális (konzervatív, baloldali, zöld, stb.) gazdaságfelfogás szerint viszont a gazdaság kert, a gazdaságpolitikának pedig kertészként kell viselkednie, amihez persze szükség van a botanikusok (közgazdászok) tudására is, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a kert nem öncél, hanem (társadalmi) haszon reményében tartjuk fenn.
Sok esetben a közgazdászok és a gazdaságpolitikusok azért beszélnek el egymás mellett, mert maga a cél nem tisztázott.
Például fizetős egészségügy: egyrészt az állam ne kontrollálja, hogy ha valakinek van pénze, akkor azt milyen módon költheti a saját egészségére. Csakhogy ha az egész rendszer átáll fizetősre, akkor az alacsony jövedelmű tömegek ellátás nélkül maradnának, mert piaci alapon nem éri meg ellátni őket.
Az "őserdő" logikába simán belefér, hogy adott társadalmi rétegek nem kapnak egészségügyi állátást, mert az élet az őserdőben már csak ilyen: az erősebb túlél, a gyengébb elbukik.
A "kert" logikába viszont nem, mert a cél más: az egészségügyi rendszer célja a társadalom jólétének biztosítása, és ha a társadalom nem részesül minél nagyobb arányban az ellátásból, akkor a rendszer kudarcot vallott.
Vannak olyan tanulmányok, hogy az államnak jobban megérné a 70 év felettiek orvosi ellátásán rontani, mert a nagyobb halálozási arány csökkentené az inaktívak számát, ezáltal komoly tb pénzek takaríthatók meg. Ez a cinikusan racionális, "Mengele" logika működhet egy cég esetében, de nyilván nem szeretne senki olyan államban élni, ami nyíltan a saját állampolgárai likvidálására játszik.