t_robert#4
hát nem egyszerű a dolog......
eddig se a technológián múlt a dolog, hiszen évtizedek óta képesek alkotni szuperszonikus utasszállítót. a kérdés az, hogy megéri-e gazdaságilag üzemeltetni. A szuperszonikus repülés többszörös üzemanyag fogyasztással jár. ráadásul a nagy sebesség miatt kénytelenek nagyon hegyesre és áramvonalasra tervezni a gépet. ami által korlátozott a szállító kapacitás személyben. ráadásul eleve jóval drágább a gép, mint egy hagyományos utasszállító. így többszörösére nő az egy utasra jutó üzemelési költség. a kérdés az, hogy találni-e elég fizetőképes utast találni, akinek megéri mondjuk 3 órával hamarabb odaérni valahová és ezért hajlandó megfizetni a mondjuk 2000 dollárt a jegyért a sima gép 600 dollárja helyett. van-e hozzá elég utas, akinek megér pár óra egy 3-4szeres jegyárat???? itt első sorban nyilván az üzleti út lehet az a kategória, ami megéri a sokszoros jegyárat. Ráadásul annyira fejlődik a kommunikáció, hogy már üzleti szempontból se feltétlenül kell sok ezer kilométert utazni még üzleti célból is. sok tárgyalást le lehet bonyolítani videó konferenciával, vagy valami elektronikus kommunikációval nem kell feltétlenül átutazni hozzá egy másik kontinensre. és ez egyre inkább így lesz. vagyis csökken az igény az üzleti célú hosszú utakra szerintem. Egy turistának meg marhára mindegy, hogy 3 órát utazik vagy 6 órát Európa és az USA közt mondjuk. Bőven jobb neki egy kedvezményes jegy hozzá.
Az ilyesminek mindig is az üzleti modell volt a kerékkötője és gazdaságosság. A Concorde is végül ezen bukott meg. A TU-144-es meg jó ha 3-4 évig repült. Nem érte meg üzemeltetni. Lehet, hogy ma feleannyit fogyasztana egy szuperszonikus gép hajtóműve mint 40 éve, Csakhogy ma már fajlagosan a normál repülő hajtóműve is felét fogyasztja, mint akkoriban.