bundasjezus#73
Három gondolatmenet alapján szállnék vitába:
1. Előkerült az a vélemény, hogy az állam képes egyedül szabályozni a piacot azáltal, hogy törvényi erővel kényszeríti a piac szereplőit, a gyártókat a környezetbarátabb termékek előállítására. Így a fogyasztók környezetbarát és tartós termékeket vásárolhatnak és végül megvalósulhat a környezetszennyezés és az ökológiai lábnyom csökkentése. Szerintem ez a modell nem életképes. Leírom miért nem.
Ma a politika lobbiérdekek mentén működik. A politikusok jelentős része valamilyen gazdasági társaság által megvásárolt báb. Tessék megnézni, hogy sok politikus a politikából visszavonulása után mely gazdasági társaságok igazgatótanácsában vagy felügyelőbizottságában kap jól fizető széket. A nyomásgyakorlás tehát fordított irányú: a gazdaság szereplői vannak hatással a politika döntéshozóira és nem fordítva (lásd pl. Németországban az autógyártók politikai lobbierejét). Tehát hiú ábránd azt várni, hogy majd az állam valamilyen törvény által ráparancsol egy gazdasági szereplőre. Ez látszatintézkedések esetében működik csak, hogy a választók és a közvélemény meg legyen nyugatva, de komoly, súlyponti ügyekben az állam tehetetlen a gazdaság szereplőivel szemben. Mégpedig azért tehetetlen, mert a multi ha úgy érzi, hogy kezdi megszorongatni az állam, akkor fogja a komplett gyártósort és átköltözteti egy határral vagy egy kontinenssel arrébb és munkanélküliek ezreit és a kieső adóbevételeket hagyja hátra maga után. Ma a gazdasági társaságok gazdasági ereje összemérhető az államok gazdasági erejével. Az államok versenyeznek gazdasági társaságokért és nem fordítva. Utópia azt hinni, hogy a gyártók az állam kedvéért mosolyogva fognak majd olyan tartós és környezetbarát termékeket piacra dobni, amelyek fejlesztési és gyártási költségei magasabbak, mint a silány, környezetszennyező termékeké és vidáman lenyelik, hogy elesnek a korábbi profitjuktól. Ez eddig sem így történt és ezután sem fog így történni.
2. Az ideális társadalom nem a fogyasztói társadalom, hanem az érték alapú társadalom lenne. Az érték alapú társadalomban az emberek értékrendje egészséges lenne, ezért olyan dolgok, mint a környezetvédelem és a takarékos életmód maguktól értetődőek lennének. Teljesen evidens dolog lenne, hogy a boltban mindenki a tartós, környezetbarát termékeket venné meg. Egy ilyen társadalom nem csak ökológiai értelemben, hanem mentálisan, érzelmileg is kiegyensúlyozott életet élne. Az "én" helyett a "mi" szerepelne az első helyen. Egy ilyen társadalmat csak nagyon nagy erőfeszítések árán, tudatosan, az oktatás legalsó szintjeitől kezdődően lehetne csak kinevelni. Nyilván ez a modell is csak egy utópia, mint a kommunizmus. Semmilyen jel nem utal arra, hogy a társadalom, vagy akár közösségek hajlandóak lennének elmenni ebbe az irányba. A kritikus tömeg sajnos sosem fog létrejönni ehhez, de kétségkívűl ez egy fenntartható, boldog társadalom lenne, mely rendelkezne a modern technológia vívmányaival azok hátrányai nélkül.
3. A leginkább megvalósítható modell az lenne, ha a fogyasztói társadalom és a marketing eszköztárával népszerűsítjük a tartós és környezetbarát termékeket. Persze ezeket nem lehetne a környezetbarátságukkal és a tartósságukkal eladni. A reklám célja továbbra is az "én" az "ego" megszólítása lenne, ahogy ma is. Gyakorlatilag az ősi emberi ösztönökre kellene hatni, ahogy ma is teszik a reklámok, amikor minden vackot ránk akarnak sózni (sikerrel). Vagyis ha el akarnunk adni egy elektromos autót, akkor nem lehet az a reklám üzenete, hogy "Vedd meg, mert így megmentheted a bolygót!". Ez kontraproduktív és csak nagyon kevés, a környezetért felelősséget vállaló vásárlót lehet vele meggyőzni. Ha viszont a reklám üzenete az, hogy "Vedd meg ezt az elektromos autót, mert akkor te leszel a falu bikája, az Instán és a Face-en jönni fognak a lájkok és minden csajt ágyba vihetsz!" akkor úgy fogják vinni, mint a cukrot. Végeredményben tehát terjedni fognak a tartós, környezetbarát termékek, csökkenni fog a társadalom ökológiai lábnyoma, de nem a termékek tulajdonságai miatt, hanem a hozzájuk kapcsolt (amúgy értéktelen és felszínes) üzenetek miatt. A cél tehát szentesíti az eszközt, úgy is fogalmazhatnék, hogy surranópályán tömegesen be lehet csempészni a környezetbarát életvitelt az emberek életébe úgy, hogy ők továbbra is a fogyasztói társadalom értéktelen üzeneteit és motivációit fogadják csak be. Természetesen ez a modell sem tökéletes. Hiszen csak addig lehet működőképes, amíg vannak olyan cégek, emberek, vezetők, akik élére állnak ennek a gondolatnak és ezzel a marketing filozófiával operálnak.