Ellaberin#39
Nekem alapból tetszett. Viszont bármennyire is az a trend, hogy "tegyük emberibbé" a játék / mozi karaktereket itt pont nem kellett volna.
Lara Croft mindig is egyfajta bombanő idealista megjelenítése volt (Bár az eredeti tervek nem erről szóltak, csak ugye az a fránya kocka társadalom :D ) A játék sikere nem csak a feladványokban keresendő, de a karakter megjelenésében is.
Az első film adaptáció sikere is Angelina Jolie idomainak, mint a történetnek vagy alakításának volt betudható. (Mellékszál, de feltehetőleg a Relic Hunter sem lett volna olyan siker - mondhatni egy Tomb Raider sorozatnak - , ha nem Tia Carrere formálja meg.)
Szóval ezt azért nem Alicia Vikandernek kellett volna megformálnia, mert bár színészi alakításait már Oscar díjjal is elismerték, ez pont nem az a szerep ahol színészi mélységekre ül be a hétköznapi néző. Az sem mellékes, hogy ebben a filmben pont nem is kell túl nagy teret engedni ilyesminek; formálja meg a már kategorikusan bejáratott karaktert és pont. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ilyen monológikus mélységekbe - a szükségesnél többe - nem is ment bele a film.
Visszatérve a színésznőre erősen érezhető volt a mostani trend miszerint legyen kockás has, de ne legyen túl kihívó sehol sem. Valóban olyan "szomszéd csaj", akin átsiklik a tekinteted. Ezt fokozva még a küzdőtéren le is nyomják, hogy meg se forduljon a fejedben, hogy van olyan amiben aduász.
Maga a film összességében viszont működik. Hála az égnek nem a mostani kalandfilmekre jellemző Marwel -i katyvasz, amibe már nem győznek több képregény hőst beletuszkolni, hogy az unalom küszöbén a gyerek - más dolga nem lévén - beikszelje; eddig hány szuperhőst ismert fel.
Élvezhető, mert megjelennek benne az ismert játék elemek, a film nem tolakodóan magyarázza, ismerteti meg az előzményeket - így az is viszonylag képben lesz, aki nem ismeri ezt az univerzumot. Nincsenek benne felesleges gegek, teljesen felesleges szerelmi szálak, ágyjelenetek, stb. Persze azért akadnak benne klisék, vannak benne ésszerűtlenségek, de olyan arányban ami nem üli meg az ember gyomrát. A film olyan tempóban folyik ami követhető, amikor kell felgyorsít, de nem olyan tempóra, ami nem átlátható. Olyan látványvilágot tudtak összehozni ami szép, mozgalmas és nem kell az nézőnek kapkodni a fejét a vászon két széle közt, hogy most éppen melyik jelenetet nézze az egyszerre történő kismillió közül.
A többi színészi teljesítményt sem itt kell lemérni; nem az a film. Viszont az a film amire egy kis kikapcsolódás erejéig be lehet ülni - szerintem.