#4
A Jelcin-érában azért ehhez képest még rosszabb volt a helyzet, vajon egy dezintegrálódó globális centrumot milyen más módon lehetne még egyben tartani, fejleszteni?
Én sem tapsolok örömömben, csak jelzem, hogy azért hogy idáig jutottunk az azért a nyugat elbaltázott Oroszország-politikájának is a következménye. Pl. a globális biztonsági rendszert a Hidegháború vége után azonnal meg kellett volna reformálni, ehhez képest az ENSZ BT 5 állandó tagja ma pont ugyan azok amelyek 1946-ben voltak. A Hidegháború gyak belefagyott ezekbe a globális biztonsági rendszerekbe, a Nyugat-Oroszország konfliktusa bele van kódolva. Konkrétan, szerintem az is közrejátszik pl. hogy az amcsik csúcs biztonsági szakértői a Hidegháborún szocializálódtak, azonban már vagy 30 éve nem képesek reagálni az új kihívásokra. A keleti blokk szétesése ha talán nem őket lepte meg legjobban, azonban, hogy utána mi lesz arról halvány fogalmuk sem volt. Az új kihívásokat elég rendesen elbukják, ezért talán még szükségük is van egy olyan bejáratott konfliktusra, ahol sikert érhetnek el. Az hogy Oroszország nagyban azt játssza, amit Kimdzsongun kicsiben látszólag őket igazolja.
A SZU felbomlását nem kis részben okozta, hogy az egyik legnagyobb bevételüket jelentő olaj ára a 80-as években visszaesett. Most az USA ugyan azzal az olajfegyverrel (is) próbálkozik, de láthatólag Putyin jobban állja a sarat, mint anno Gorbacsov. Az orosz gazdaság az alacsony olajáraknak/embargónak köszönhetően nincs jól. Mi lenne, ha Venezuellát csinálnánk belőle? Gorbacsovot is egy katonai puccs döntötte meg, aminek azért nem volt egyértelmű, hogy mi lesz a vége.
#4