bundasjezus#171
"Alapvetően félsz valamitől, egy háborúban sok dolgot el lehet veszíteni, nem pedig az a célod hogy nagyobb anyagi haszonra tegyél szert."
A félelem tehát mindig következmény. Vagyis okozat, nem pedig ok. Itt írnék a Maslow-piramisról is. A piramis alsó két szintje a fiziológiai szükségletek, valamint a biztonság és a védelem. Ezek nem önmagukban létező dolgok, hanem - tetszik vagy sem - a társadalmunkban csak a pénz segítségével biztosíthatók. A félelem sok esetben abból táplálkozik, hogy ezektől az alapvető szükségletektől elesik az egyén azáltal, hogy nem tudja előteremteni a szükséges anyagi forrásokat. Ahogy haladunk felfele a piramis szintjein, úgy válik egyre értékelvűbbé a létezés és úgy szorulnak egyre jobban háttérbe az anyagi szempontok.
"Egész pontosan azt írtad le hogy nem célod a személyeskedés. Amikor viszont kijelented hogy "Egy alkalmazott sosem lesz tisztában azzal...", akkor személyeskedsz, ad hominem érvelési hibát követsz el."
Itt megint vélt vagy valós sérelemre helyezted a hangsúlyt ahelyett, hogy az idézett mondatom igazságtartalmára reagáltál volna, esetleg cáfoltad volna.
"Nem egészen ezt állítottad, te a pénzszerűsíthető gazdasági sikeresség-et állítottad be minden alapjának. A probléma az amit már napokkal ezelőtt leírtam, hogy egy egyszerűsített felszín szemléléséből vonsz le mélyebb következtetést, ez ugyan gyakran működik, de itt hibát ad.
A "sok esetben" azonban kellően tág megfogalmazás ahhoz hogy akár meg is álljon."
A kereslet-kínálat modelljével közelítem a valóságot. A modellezés lényege, hogy nem tudjuk a fizikai valóságot teljes részletében megismerni, de a főbb ismérvei, tulajdonságai alapján jó közelítéssel létrehozhatjuk az egyszerűsített változatát (a modelljét), amivel már könnyebben dolgozhatunk. Nyilván ez a modell nem pontos, de mégis kielégítő eredményeket ad a vizsgálatainkhoz. Itt is erről van szó. A közgazdaságtan alaptézise a kereslet-kínálat törvénye, természetesen nem pontos, de elég jól leírja a gazdaság működését. Mivel az egyén a gazdaság szereplője (akár alkalmazottként, akár vállalkozóként stb.) ezért kénytelen alkalmazkodni a játékszabályaihoz. Társadalmunk sajnos nem érték alapú társadalom, hanem fogyasztói társadalom, aminek a fizetőeszköze a pénz. Így az egyéni szükségletek (fiziológiai és szellemi, érzelmi) nagy része közvetve vagy közvetlenül a pénzen keresztül kerül kielégítésre. Egyre inkább olyan világban kezdünk élni, ahol a felszínesség, a külcsíny, a pillanatnyi érzelmi kielégülés jelenti az "értéket". Mondhatnám úgy is, hogy mi fogyasztók "beáraztuk" magunkat. Emiatt én szomorú vagyok, de a jelenség ettől még létezik.