• fonak
    #21
    Maradjunk annyiban, hogy a sokat ostorozott kapitalizmust a jelenben létező és a múltban létezett más társadalmi rendszerekkel kellene összehasonlítani, nem elefántcsonttoronyban vagy buborékban élő radikálisok utópista elképzeléseivel (akik többnyire szívesen rendeznének vérfürdőt is, ha tehetnék). Vagy azokéval, akik simán csak irigyek, és azt akarják, ha nekik nincs, akkor másnak se legyen. Vagy nem akarnak szembenézni vele, illetve nincs annyi önismeretük, hogy tudják, hogy nem elsősorban a gonosz rendszer tartja vissza őket attól, hogy az elitbe emelkedjenek, hanem a saját korlátaik. Volt/van egy alternatív utópisztikus elképzelés, történt is kísérlet a megvalósítására a 20. században, kb. 100 millió halottat eredményezett, a pontos számon lehet vitatkozni, de nagyságrendileg stimmel. A jelenben pedig meg lehet nézni Észak-Koreát, Kubát, Venezuelát (természetesen ezek sem egyformák, de olyan rendszerek, amelyek azt állítják magukról, hogy meghaladták a kapitalizmust). Az megvan, hogy 2000 óta felére csökkent a világon a legmélyebb nyomorban élők aránya pl.? Persze nőtt a népesség is.
    Kína is gyakorlatilag kapitalista állam, a kommunista párt hatalma meg fog inogni előbb-utóbb, ha túlzásokra vetemedik. Ha túl mélyen próbál beavatkozni piacellenes módon a gazdaságba, akkor csődöt fog előidézni előbb-utóbb, ha nem teszi, akkor pedig a mindenhatóságát fogja aláásni, egy idő után a fejlesztési diktatúra meg fogja haladni az időszerűségét, lásd Tajvan, Dél-Korea, Szingapúr is diktatúraként működött évtizedekig, és egy ideig hasznos is volt számukra. A kommunista elit is inkább akar tőkés lenni az elsikkasztott pénzekből, külföldön taníttatni a gyerekét, utazni, a legújabb fogyasztási javakat élvezve, mint egy totalitárius állam fogaskereke. Persze ettől még van miért aggódni, nyilván.
    Utoljára szerkesztette: fonak, 2018.02.16. 08:35:48