gaszton421#9
persze, lehet modellezni de pont ennek kb összesen kb 1-2% nyi pontatlansága van, ami miatt létezik tartalék üzemanyag a tartályokban, a tartós űrbeli állapotokról meg eddig még nem volt tapasztalatuk, azt hiszem eddig a leghosszabb idő amit a második fokozat működésben töltöt azkb másfél óra volt, enyi idő telt el az utolsó hajtómű indításig. most viszont a második hajtómű indítássa kiküldték a rakétát a Van allen övezetbe, és 6 órát várakoztatták ott még mielűtt a 3. indításra sor került volna, tesztelték az elektronika sugárzás állóságát illetve a hajtómű és szivattyú működőképességét is. Erre azért volt szükség mert a katonai kilövések egy részénél nem elég az elliptikus GTO pálya hanem a GSO körpályára kell módosítani, ezt csak a pályamagasság elérése után lehet, ehhez meg kell jópár óra, ezalatt működőképesnek kell maradni a fedélzeti számítógépnek. ezzel tulajdonképpen a katonai megrendelők felé akartak bizonyítani, a tartályok kiürítéséig tartó hajtóműindítással pedig azt tesztelték hogyan viselkedik az üzemanyag a hosszabb űrbeli tárolás alatt. A Falcon Heavy, (akárcsak a Falcon 9) nincs ellátva olyan szigetelt tartályokkal mint a kriogén hajtóanyag keveréket használó rakéták , ezért a hosszabb várakozás alatt a kerozin tovább hűlhet és részben megfagyhat, a folyékony oxigén egy része pedig tovább párologhat, tehát az indítás végén nem biztos hogy a teljes feljuttatott üzemanyag mennyiséggel lehet számolni. Ezt kellett tesztelni hogy éles bevetésen mivel számolhatnak. természetesen ezt is modellezték számítógépen de azért nem árt élesben is.