asgh#24
A 20. század elején az akkori elemzők azt jósolták, hogy világviszonylatban max. 2 millió autót lehet eladni, mert ennyien hajlandóak söfőrnek állni és kb. ennyi gazdag ember engedheti meg magának, hogy autója legyen. Aztán jött Ford a T-modellel és megteremtette az autóipart.
Amikor a 80-as évek elején megjelentek a 8bites személyi számítógépek, azokat is átmeneti divathóbortnak tartották.
Oktatásra oké, de hogy minden háztartásba számítógépet? Minek?
- Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egynél több tv-jük legyen
- Drága
- A sok drót kényelmetlen és ronda
- A kb. 120x160-as felbontás max. bugyuta játékokhoz elég
- Nincs az átlagember számára is hasznos funkciói
... és így tovább.
A szkeptikusoknak abban igazuk volt, hogy a személyi számítógép akkor, abban a formában valóban nem volt több, mint egy szűk réteg hobbija, abban viszont nem, hogy nem voltak képesek tovább látni az orruknál.
A 8bites korszak nélkül ugyanis nem fejlődött volna az otthoni informatika ezermilliárd dolláros nagyságrendű iparággá.
A VR most ezt a korai, bevezető szakaszát éli: az élmény még teli van kompromisszumokkal, kevesen engedhetik meg maguknak, nincsenek kiforrott technológiai szabványok, cégek tűnnek fel majd dobják be a törülközőt, stb.
Ez egy teljesen normális fejlődési folyamat, aminek semmi köze az olyan eleve halvaszületett technológiákhoz, mint a 3DTV.
A 3DTV-t az informatikából tv-gyártóvá avanzsáló cégek erőltették (Samsung, LG), mert ahhoz szoktak, hogy az emberek az elektronikai termékeket évente cserélik, ha megjelenik egy új színes-szagos fícsör.
Ha nem tudsz versenyképes minőséget produkálni egy adott árszegmensben, akkor pakold meg parasztvakító funkciókkal és a balek majd azt veszi, mert az "többet tud". Ez a mottó a szórakoztató elektronikában.
TV-t viszont kb. úgy vesznek az emberek, mint autót: a legjobb esetben 4-5 évente, ha már lefingott az előző, és ez a vásárlói mentalitás a tv gyártók minden erőlködése ellenére (még) makacsul tartja magát.
Azaz maga a "pakoljuk meg egy halom szar funkcióval a tv-t" koncepció mondott csődöt, nem a 3DTV önmaga, ami csak a leglátványosabb példa az összes félresikerült kísérlet közül.
A kinect dettó ugyanez a konzol piacon: a nintendo a wii-vel megteremtett egy új felhasználói élményt, hogy nem csak a kanapéban tespedve lehet játszani, az MS pedig megpróbálta überelni, csak nem jött be.
A játékos fizikai mozgásának a követése a játékon belül - azaz a kinect alapkoncepciója - viszont pont a VR roomscale alkalmazásokban éli a reneszánszát.
A lényeg, hogy egyáltalán nem kell temetni a VR-t és a technológiának nagy jövőt jóslóknak igazuk lesz, csak - mint minden trendváltó technológia esetén - szükség van még néhány generáció váltásra.