HUIrnok#1
Én ebben a cikkben az egészséges géphasználat hangsúlyozását hiányolom. Ne haladja meg a napi 2 órát. Oké! Én is éppen gondolkozni kezdtem pár mini anyagon, ami talán a magyar fiatalok számára is segíthet e gondok kezelésében.
Magam régen nagyon szerettem játszani a számítógépen, playstation-on, táblagépen is. A telefont egy kicsi és zavaros dolognak tudnám ítélni, ha szórakozni akarnék valamivel.
Azóta rengeteg év telt el az életemből és elkezdtem magamtól HTML5-t tanulni. Szeretném a játékfejlesztést folyamatait is majd megismerni. Vágyom a társias és jóindulatú kapcsolatokra. De akkor mi a helyzet, ha az alábbi dolog áll fenn.
A munkahelyemen is csak mindenki, főleg a fiatalok a telefonját tolná egész nap. Senki sem tud beszélni úgy velük, hogy amikor szólnak valamit még hozzájuk is, akkor az egész beszélgetés csak felszínes és semmit mondó, vagy éppen rombolóan magánéleti vonalat felvevővé válik, ami egy egészséges viszony esetén is hosszabb időegység eltelése után (számomra inkább fárasztó, megdöbbentő és később már idegesítő mértékben.) jöhetne szóba, ha a valódi bizalom is megjelenne.
Én csak akkor használom a gépem egyikét, ha éppen a munkámhoz kell vagy annyira egyedül vagyok már, hogy a munkaidőm 20-30%-a üresjárat, oszt emiatt megnézek egy sorozat részt vagy angol cikkeket olvasok bármiről, ami ad egy kis gondolati lehetőséget.
Szövegszerkeszteni is szoktam még. Gyakorlatilag csak ez a burkolt életvitel a jellemző. Sehol sem tapasztalom azt, hogy a közösség, mint fogalom igazán jelen lenne. Csak mindenki lődörög. A városban is ezt látom magam körül. Nekem ez kevés és nem nevezhető igazán emberi létnek.
Ez a zombi módi azért megviseli az embert. Engem elszomorít kissé, hogy majdnem mindenki örömmel és dalolva egyaránt lemond inkább önmagáról és ezt a doboz nomád életmódot veszi magához. Remélem, hogy ez azért visszafordításra kerül, mert ez nekem is már sok.
Kell a természet is nekünk! Nemcsak ez a technikai felsőbbrendűségre hajazó hozzáállás.