Sziklamester#7
Érdekes cikk és vannak benne jó felvetések is. Igazából régen is megvoltak ezen dolgok, csak azokat még nem a digitális világ hanem a test-jel beszéd valamely formája alkotta. Az ember társas lény és nem szeret egyedül lenni, de most ezzel a digitalizálással csak az jön ki, valójában mennyire is magányos az ember. Ez több tényező eredménye, részben a felgyorsult világnak és annak, hogy a munkahelyeken az emberek minimálisan szocializálódnak, valamint az iskolák nem tanítják gondolkodni és társas kapcsolatok kialakítására a gyerekeket, nincsenek az anyag leadásán túl olyan szakkörök vagy tevékenységek, amiket még némileg az óvodában a gyerekeknek átadnak.
Alapvetően azzal, hogy feltárták a világot az internet által, mindenki szinte úgy érzi, hogy minden tudás birtokába került és hogy az ő élete mennyivel lett boldogabb és szebb, holott a valóságban csak az emberek a maguk által kitalált tükröket mutatják mások felé és a többiek ezeket a tükröket másolják le.
Nagyon ritkán lehet mély és valós érzéseket közölni az interneten és többnyire még az életben sem megy minden flottul, mivel ott a valósággal és a személyek jellemével kell boldogulniuk másoknak. Nem kapják készen a dolgokat, hanem dolgozni kell érte és gondolkodni, fejleszteni magán az embernek, viszont erre kevésbé lesz képes az ember, mert mindenféle információval bombázzák, amit úgy érez, hogy neki is kell. Elsősorban az érzetet akarják felkelteni az emberben, hogy neki ez kell, meg ő valaki és valami nagy dolog áll előtte, de ugyanakkor a problémamegoldás és a valóság helyén való értelmezése nehézkes lesz.
A közösségi média tud / képes rá, hogy komoly kapcsolatokat építs ki, de a valóságban az emberek ettől félnek és nem mernek a világukon túl mások világába bepillantani, mert akkor az énképük sérül. Az ideálokat sosem szeretik az emberek feladni és minden mást keresnek a valóság kitörlésére, vagy blokkolására, viszont hosszabb távon ez csak elidegenít mindenkit mindenki mástól.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egy szociális típus, nincsenek barátaim, nincs párkapcsolatom sem és jobban szeretem az időt a gép előtt / könyvben, esetleg rajzolással vagy épp mással elfoglalni magam és a dolgaim csinálni, mintsem kimenni és neki állni haverkodni. Elsősorban rájöttem, hogy erőltetni fölösleges, másodsorban a mai világban pont az emberek miatt nem találsz igazán olyat, aki valóban magát adni. A csendet élvezem, de ha úgy adódik, akkor megbeszélem magammal a kényesebb témákat és töröm a fejem a lehetséges megoldásokon, általában mással ritkán osztok meg információkat, vagy csak felületeseket, mivel van egy határ, ameddig csak másra vagy magadra tartozik csupán.
Sajnos az embereket nem felemeli a technológia zömében, hanem fizető és vásárló gépekké alakítják át, mivel a világ másban nem változott, csak technikásabban lesz az ember szolgáló robot. Bárki megnézi pl a munkahelyet, vagy a hozzáállást a világgal, másokkal, politikával, hírekkel kapcsolatban, lényegében semmi sem változott a termelői társadalom megjelenése óta, megvannak a kaszt rendszerek és az emberek beleszületnek valamilyen szerepbe, amiből ki akarnak törni, csak céltalanul.