bundasjezus#3
Érdekes cikk, jó volt olvasni!
Valóban komoly problémák ezek. Létrejött egy ellentmondás, ami arról szól, hogy soha nem voltunk még ennyire elérhetőek egymás számára (egy kattintásnyira van bárki), ugyanakkor soha nem voltak még ennyire üresek és felszínesek az emberi kapcsolatok.
Az én tapasztalatom az, hogy főleg a Facebook és az Instagram esetében kialakul egy párhuzamos valóság a posztolt képek által. Mindenki a másik képeit fürkészi, irigykedik és igyekszik magáról a lehető legelőnyösebb képet csinálni és azt a látszatot kelteni, mintha olyan életet élne, mint a hollywood-i sztárok, holott a valóság nagyon messze van ettől. Mindenki követeli magának az 5 perc hírnevet, a figyelmet, hogy ő legyen a középpontban, akár csak egy lájk erejéig is és ezt meg is kapja. Ez pedig függőséget okoz (pl. őt többen követik, mint engem, erre a képemre csak 90 lájkot kaptam, a másik csaj viszont 150-et stb.). Az egyik kedvenc példám erre a feltűnési viszketegségre a párkapcsolati képek posztolása. Amikor csinálnak egy előre beállított képet, hagy lássák az exek, meg a barátnők és a világ, hogy ők milyen "boldogok", minden "szercsi" és "lávcsi". Közben meg utálják egymást és folyton veszekednek, de a kép erejéig a külvilág irányába nagy a boldogság. Számtalan ilyet láttam, tapasztaltam.
A másik meglátásom pedig az, hogy az emberek irtóznak a csendtől. Rettegnek attól, hogy egy pillanatra is egyedül maradnak a gondolataikkal. Mert akkor önmagukkal kellene foglalkozniuk, a problémáik megoldásán kéne gondolkozniuk, megszólalna a belső hangjuk, a lelkiismeretük, szembe kéne nézniük önmagukkal, a tetteikkel, fel kéne tenniük maguknak a kérdést, hogy hová tart az életük. Ezek viszont megerőltető és kényelmetlen dolgok, ezektől mindenki menekül. Ezért az utcán, a buszon, a biciklin, az autóban, otthon a családi ebédnél, az ágyban, szex után és a vécén ülve is azt a rohadt telefont nyomkodja mindenki és be van dugva a füles a fülébe, hogy valami állandó zörgés, zaj elvonhassa a figyelmet önmagáról.