asgh#33
"Ha nem akar segítséget kérni akkor ne akarj segíteni, mert csak ártasz"
Fordítva ülsz a lovon. Az egészségügy legnagyobb problémája jelenleg nem az, hogy ha valaki beteg, akkor az akarata ellenére erőszakkal meggyógyítják, hanem pont az ellenkezője: azt sem nagyon gyógyítják, aki segítséget kér és létezik is a betegségére bevállt gyógymód.
A betegségek 90%-ának a gyógyítása most is a páciens beleegyezésén múlik, csak a társadalomra közvetlenül veszélyt jelentő betegségek esetén tehetik kötelezővé a gyógykezelést (fertőző betegségek, ön- és közveszélyes dühöngő őrültek, stb.), de ezek körét és a kényszer alkalmazását is szigorú törvények szabályozzák.
Egyébként eleve a szabad akaratnak semmi köze ahhoz, hogy valami betegség-e vagy sem.
Most is megteheted, hogy a hasfaladból kilógó belekkel saját felelősségedre kijelentkezel a kórházból, azaz még ilyen esetekben sem sérül a szabad akaratod, ha az az eltökélt szándékod, hogy mindenképpen fertőzésben akarsz elpatkolni.
Tehát megnyugodhatsz, a játékfüggőség esetén sem fog senki kényszerintézkedéseket tenni a függővel szemben, ha az illető nem igényli a segítséget. Ha egy felnőtt személy kiszáradásban és szívelégtelenségben akar meghalni egy monitor előtt 48 óra folyamatos játék után, az továbbra is csak rajta múlik. (Az egészségügyi dolgozók a kisujjukat sem fogják megmozdítani érte, abban biztos lehetsz, van elé bajuk azokkal, akik nem maguknak okozták a nyavajájukat.)
A WHO listával annyi változott, hogy ha a rokonság rátalál Gipsz Jakabra félholt állapotban a saját fekáliájában fetrengve a gépe előtt, akkor mostantól már kezelhetik úgy, mint egy beteget, azaz az egészségbiztosító, kórház stb. nem utasíthatja el annyival, hogy a játékfüggőség nem betegség, ergo nekik semmi közük hozzá.
Ami a gyereket illeti: igen, a szülő felelőssége, hogy mit enged a gyereknek, viszont nem minden szülő képzett pszichiáter, ezért nem feltétlenül veszi észre a függőség tüneteit, főleg ha a hivatalos orvoslás sem ismeri el betegségnek, így nem kutatja, nincsenek rá terápiás módszerek és nem tájékoztatják a társadalmat a veszélyekről és a tünetek jellegéről.
Azzal, hogy a WHO mostantól hivatalosan is betegségként kezeli a játékfüggőséget, ez a helyzet változik: a betegség kutatható, a gyógyítás finanszírozható, a társadalmat pedig tájékoztatják a veszélyekről.