fejlodes#43
A korábbi #15. hozzászóláshoz még a következőket tenném hozzá:
1. Termeljünk annyit amennyit tudunk fenntartható módon, és évről évre egyre hatékonyabban=max kínálat (a kínálat végleges alakulását, összetételét befolyásolja a természet, a gépek (energia)igénye és az emberi kereslet is)
2. A megtermelt javakat osszuk el úgy, hogy:
2.1. bizonyos javakat mindenki kap létszükségleti szinten (pontosan hogyan definiáljuk a létszükségleti szintet?) (nagyjából egyenlő mértékben) (a javakat pénzben vagy erőforrás egységben mérjük, aminek az értékét befolyásolja továbbra is az előállítás költsége és a kereslet-kínálat alakulása is)
2.2 bizonyos javakat az kap aki dolgozik, hasznos dolgot csinál, fejleszti a rendszert (de mennyit? egyfajta munkabért meg kell szabni, ki kell alakítani)
2.3. a megmaradt javakat mindenki kapja (nagyjából egyenlő mértékben)
Figyelni kell arra az elosztás során, hogy az átmenet fokozatos lesz, a robotizáció fokozatosan fejlődik, és valószínűleg a munkanélküliség is fokozatosan növekedni fog. Továbbra is ez egy ideális világban működhetne, de a valóságot ehhez kell közelíteni. Természetesen mind a robotizációnak, mind a növekvő munkanélküliségnek külön-külön is rengeteg veszélyei vannak/lesznek.